Álom

Fénypászmák csillogását parti fák
színei tördelték szét, s a tükör
víztömeg nyugalma harmóniát
szitált a tájra: játszón elbűvölt.

Csevegtünk. A sziklás út, tört kövek,
sárga virágok fehér szirmai,
s fény-árnyék játéka, mint ötvözet;
ott csengtek vissza ajkad szavai.

Fogtad a kezem, ujjaid íze
átjárta tenyerem. Megnyugtatott.
Fogtam a kezed, mint meleg pihe
simult s egy boldog érzést itt hagyott.