2015

Úgy éllek, mint az évszakok,
tél jegével fény nyöszörög,
a tavasz ódával nyit ablakot,
a nyár kivár, küldi az ördögöt;
megrontson éjjel mámorég alatt,
az ősz visszafog, színorgiát ölt,
de nem esik jól a kimért falat
az újra temető tél előtt.

Úgy éllek, mint az évszakok,
egybefűzött gyönyörűség s halál:
a folyamattal gazdagodok,
bár minden nap őrlő garatra jár.
Gyönyör és kín, kacaj és siralom,
pulzáló csillag és égi madár,
virág és gaz elhagyott balkonon;
de élés és a hajnal visszavár!

Úgy éllek, hogy nem tudhatod
gondkeresztem súlyát mi terheli.
A varázslat menedéket adott
neked; a fény az árnyat vermeli.
Bár hányódnak az évszakok, a sín
váltók özönén végtelenbe tart.
Fordul a táj, a nappalok, a szín,
s a tavaszból egy álmot visszatart.