Üres...

Üres a Várkert.
A két több-százéves platán
ágain varjúfészkek.
mint pomponok ringnak
az erős szélben.
Kár, kár! hangzavara
verdes fáról fára és vissza
a holt kolostor faláról.
Arcod, tekinteted, szemed
őrzésem látomásra.
Retusálom az idő nyomait,
de csírátlan, béna sirám,
szétdúlt, lefagyott üzenet,
mit a kezdősor után
befejezetlen csend követ.