Jelenlegi hely
150 éve
Piros vágy
fehér félelem
zöld remény
a kitűző kokárdát befordítottam
vértezze vérszegény szívem
lengesse kihagyó ritmusom
a hegedű húrom rezzenő
az arcokat magába fogadó
kalitka-rabság magánya.
Piros vágy
lüktető örökség nyitánya
elég volt az akarat kényszere
az önnön szabadság nem rejtvény
élni lehet élni kell vele.
fehér félem
feloldó ereklye nyírfa ligete
ki feláldoz viszi a hit tartalékait
Az örök visszatérés kottajegyein
a halál bejegyzi szüneteit.
Elhallgatnak a dobok ?
zöld remény
erek körtáncán sziporkázó iram
te csaták átkait is rózsafüzérré kötő
eldobhatatlan jövőt szövő
tiszavirágtól eredő mindenség
te gyerekszáj az anyamell gyöngykövén
fény a gondolat iparkodásán
pattanni készség a rügyben
megoldás a kard iszonyatában.
Március volt, vemhes tavasz
lemosó eső esett
kikelt tollából egy költemény
s lengett csaták felett
piros vágy
fehér félelem
zöld remény.