2001

   2001 január

Rejtekéből orvul tört a halál.
Király, a koronád az évezred
első vesztesége, hajnalra már
elül a dal, megdermed a kezed.

A kottajegyek most kóbor szelet
vágynak. Szárnyalni tovább, hogyan?
Hol a hang, a négy oktáv? Kegyelet
a feledés előszava. Sokan

jönnek kriptád magányát némaság
kegyhelyévé felszentelni veled.
És követ a színészfejedelem,
Sinkovits az utolsó szerepen.

Szerbia földjén a sikoly után,
halált sugároz a kilőtt urán.

     2001 február

Akaratok kék fénysorompóján
fennakadt a tél. Önző barna ül
a táj kimerültségén. Hó lován
a szél a dombok közt elszenderül.

Repedő rügyek barka-cicája
a gyermek arcon simulva mosolyt
csilingel; ébredj, tavasz  várja
nyüzsögni a télalvó hangyabolyt.

Irataim rendezgetem, végre már,
hatvan év kirostált minden csodát.
Megéltem, mennyi társam nincs, kopár
sír marcangolja ifjúibb korát

Szívem telt még, győzköd munkák hada,
adj időt, hadd térjek végleg haza.

   2001 március

Rab madárként verdes testem kalitka
hálójában a vers. Gyors zöldikék
szállnak a kis etetőre, amíg a
cinkék szélnek kiáltják; nyitni-kék!

Őrjöng a Tisza. Alá gyűrt falvak
békéjét, ösztöne vad, nyers, pucér,
s mint katona, ha a bomba leakadt,
elszáll, nem érdekli a könny, a vér.

Ha megdobnak kővel, dobj te kenyérrel!
A biblia tanítja e mesét.
De a parancs, lőj erő fegyverével.
Hulljon ártatlan és bűnös szemét.

Még mindig az állatösztön kerít
be bennünk minden tiszta emberít.

   2001 április

Gyors szárnycsapásokkal cikázva száll
egy  vércse, mögötte fecske sereg.
A kertet ásom, rigópár szedi
a felszínre fordított férgeket.

Nem fél, cinkosan ásóm figyeli.
A rozsdafarkúnak fészek helyet
raktam, kiabál rám, félti tőlem.
A tojó már ül mozdulatlanul.

Nem nézek tévét, rádióm zenét
bókol ha néha tán bekapcsolom.
Béke mardos, eldobja vérmezét,
csupasz melleken szeretet oson.

Fecskét visz a vércse és követi.
'ki sorsát majd hasonlóan végezi.

    2001 május

A sarjadó föld magot adó
rivalgása virágba szökkenő.
A termés első jelei apró
gyöngyökként ragyogva bújnak elő.

Már ismerem az újra ébredés
cselszövését, rovarinváziót.
a ruhákból bomló mellett, vagy mesés
nyujtózást, kacajt, bakfis dáridót,

a féktelen érzések sikolyát,
az ölelés világló áramát.
hívások patakos karcsú sodrát.
Áttüzdelte múltam s adta a mát.

Kiszolgált életből obsit dereng.
Zászlómon rend, árván leng még a csend.

   2001 június

Az összevillanó szemek szikár
érzéktelensége, vagy buborék
szivárványok falán a pincsi nyár
türelme vár, mint végső haladék.

S nem lesz különb, mint az eddigi hatvan?
Szemek találkozásával remény
frigy, dac, vád, bosszú s fegyver ha csattan,
majd felemészti az idő, a fény.

A vesztés vesszőjén a kin mai.
Újra indult hajtásait, ha vad,
lenyesik, de színes virágai
is látszat szépek, míg őrzi az agy.

Nyargalj ragaszkodó hit emlőjén
velem önfeledten, őrzőn, pőrén...

   2001július

Hay Super, szuper háj!  Glob Aliz(N)áció.
Kebelre glóbusz, ez nem exodus.
Pólusaid egykori hajszálnyi vérszívó
csövén árad a kenyér, a hús.

A legek himnuszát kottázzuk fel imának,
a midenségből kaptok maszlagot,
ez mézespuszicsókkaviárbrendiságypak...
Döglesztő jó, serkens magzatot!

Diszglobál törődés csak érted te lökött,
az aids, éhség, a nyomasztó nyomor
megállóját aszfaltozni ülünk őrzött
palotában. Kint most piros a por.

Magyarként az uniós multi gyárában
gűriztetek-e már stresszes frászban?!

   2001 augusztus

A szenvedő szántók szikes ölén
a csorgó veríték alkot rítust.
Lassan esnek az árak a tőzsdén.
A világ összeül és rasszizmust

kiáltva festi öklös bélyegét.
Rabszolga-pénzét kérdi Afrika...
Arab-zsidó vitatja őshelyét
és vért, vért sejtet az éles vita.

Évszázadok feszültsége, kínok
fekete átka szipog szárazon.
Zöld érdekszárnyakon csapdos szitok.
Kié az igazság? kiszámolom.

Nem az igazság, érdek a nyerő.
Égett meleg barna a legelő.

   2001 szeptember

Sír és reszket, ahogy a halálba jut.
Tudja, ez a vég, él, de már halott.
Ítél aki öl, iszony a kiút,
a képernyőn át lassítva hatott.

Dies irea, a harag napja-e,
hiszed, elhiszed-e? A borzalom
a képernyőn át taglózza le.
Égig érő gyász, égig ér a rom.

Ki ötlött terort, bosszút. Az ok,
az indíték, a fizetsz, az igaz,
a vad hazug hol hatalmasodott
el? A képernyőn át most nincs vigasz.

Valaki mindig sértett, szomjazik
láncreakcióba és elvakít.

   2001 október

Keresd, tudatod a vádló szimat.
Bizonyíték majd lesz és ha netán
még sem, a megvert majd világnyi
jajt kiálthat, már úgysem hatna rám.

és nem zörög ha... mind megérdemel
ennyit, nincs bűntetlen, ha akarom
vádlóm vagy védem, én döntöm el,
az igazság szerve a hatalom.

Nézd, megint az ártatlant is ölik.
Az asszony, a gyerek, ki semmiről
sem tehet, csak a helyhez kötődik,
idő előtt a célzott sírba dől.

Gyilkolni képezik a katonát
itt, ott és odaát. Ne várj csodát.

   2001 november

A hajléktalanok fagytól halnak.
Az F 14-esek éjenként,
B 12-esek reggel ölnek
meg minden közeli élőlényt.

Széteső rímek, ütemek. Kösz jól
élek, diót rágok, este olvasok,
reggel TV-n nézem kik és kiket
/jót s jól, rosszul?!/ irtottak és szarok

az egészre. Sárdobálók hada
galacsinhajtó tükröt lát, szagos
fülüket fossza éhezők jaja.
Oda se neki, nem iszonyatos..

Álomban kínok rohama aláz, kötöz.
Rettentőn fáj, elmém nappal mit rögtönöz.

   2001 december

Leltárt dőzsölök, úri módra jár
tollam; nyerő, borítékolom is.
Elnyűtt trikók szemétre, gatyaszár
tűznek. Hány darab? Egy se. Bolond kis

játék ez. Napi két zsemlye, kevés
hús, krumpli, több víz, nyugdíj közönye.
Gyűjtés, adakozók. Szemmel verés,
van pofád! de ez két ebéd köre...

Megbékél a világ. Egy tál leves,
kenyér, meleg és meleg és meleg.
Hetven megfagyott test már nem keres
menedéket, hogy énjét lelje meg.

Bombás dínom-dánom ott, hős szándék.
Itt ujjongó pazar tűzijáték.