Jelenlegi hely
2002 január
Egy! Egy embert a halál csápja mart.
Többszáz kéz markolt a sziklák mögé,
s a mentett teste körül fáradt kart
nyakba öltve, a könny az örömé.
Legszebb énjét tetőzte a hómó
sapiens s méltózta Ember nevét.
A télben flangáló tavasz bohó
fénymázzal hímezte puccos helyét.
Ígéretek habzsolt kétségeit
szondázták a felültetett lakók.
Kígyók, bákák szálltak! Hányják, vetik
tekergőre a megmagyarázhatót.
Az USA tervez, ki büntethető?
Ezreket vár újra temető?
2002 február
Napok csörtéit csörtetve nyomul
érv, az érv kaszkadőrének csöves
toprongyába. Szó szóba hull,
vád, szitok, blöff, rágalom övez.
Az együtt, összetartozás szíve.
Az egyért lüktető érrendszere
a közös cél fogyasztható íze
lehetne, ha élni tudnánk vele.
Jobb vagy bal? Nem ennyi csupán.
Az Én érdeke mindenek előtt!?
Őrző vagyon görcsös tedeumán
himnuszt üvöltenek önző erők.
Aki félti a többség érdekét,
összefogásra adja két kezét.
2002 március
Mocskolódó jelzők máza fehér
sávot tekereg a szemed alá.
Virághimbáló fény pondrós-ledér
gerendát megnevez és húzna rá
jácint illatú ember-kötelet.
Nézze már, ki arra,ott őgyeleg!
Sárba le, ki nem magyar őslelet!
Gyűlölet, - ha más nem - az ölje meg!.
Az irgalmatlan irgalmas beszéd
már nem is szó, amorf, torz hangalak.
Kettészelt vádak, fröcskölt nyegleség,
Te vagy az Hazám? Miért bántanak?!
Jót, igazat, benned és csak neked...
Életfám gyötört földedből ered?
2002 április
Vagyok a föld árulója, rohadt
mocsdék, senkiházi szar kuli,
bőrömre érett, szívembe roskadt
szegénységű koldus úri-muri!
Te a megváltó, a nemzet fia,
kokárdában tetszelgő hazafi,
kit nem feszélyez az önkritika:
győzni s más érzelmét kiirtani.
Mondd, EKG-ra pénzt adhatok-e?
Gyűjteni élelemre éhező
kicsi szájba pár forintom jó-e?
Dicsőtökből ez nem fizethető.
Ha majd befogadsz föld, arany magyar,
akkor is a békétlenség zavar?
2002 május
Vajúdok, vágyak érvelése űz,
de kötnek génjeim. Döntött a nép
mit akar s mint ítél akit elűz,
és háttérbe késztet a nemzedék.
Hiába dicsfény, vágyott glória.
Polgár-e a kizárt tömjénezett?
kit csak szöveg éltet s bikóznia
kell megélhetésért; a kisemmizett!
Kit úgy hívnak-rúgnak a munkahely
szentélyébe-ből, mint állatot.
"Dolgozz, hogy sgíthessünk!" Blöff, amely
nem munkát ad, üres mondatot.
Mégis, te újhódó május, örök
visszatérő, veled üdvözülök.
2002 június
A légmozgás mozdulatlan ege
a fronthatások kéjét blicceli.
Szobák szörnyébe szorult betege
vagyok a hőnek. Nem kell reggeli,
csak a gyógyszer kényszerít flörtre még.
A rádió fröcsköli rám, amit
hallani nem akarnék. A derék
polgárok jóshangja belém hasít.
A szomszéd srác bőgeti a zenét,
vagy ötven dühös kényszer-hallgató
gyomra eltelik, remeg: istenét
említi. Nem hallja a hangadó.
Bezárnék ajtót, függönyt, ablakot,
de a fényt vonzom, az átláthatót.
2002 július
Fájdalomtűrő gondolatokat
nyelek patika-ízű esteken.
Türelmem elun, piszmogok, sokat
lelkizek, hogy agyam tiszta legyen.
Nem mérek IQ-t, beosztott időt
csiholok napi gondok tűzkövén.
A kiégett újra ontja a hőt.
Elvesztem, aki eddig gyűlt körém?
Nem amit, ahogy! Ahogy teszitek
a másért másként ős lelkesedést!
Szító, gyomorforgató elitek
pózzal tömitek a kiáltó rést.
A hatalom, önzés nem érdekel.
Ember voltam s munkásként veszek el.
2002 augusztus
Tudod, hazugság. Így jó neked.
Acél, kőkersztpont, lézer sugár...
Álarc-vigyor fontos részekre szed.
megőrjít majd a kreolcombú nyár.
Érted? Átver! Megszoktad, én szidom.
Gonosz lehetsz: rád mondja! Szívsz, megöl.
Nagy ő, szent szavú, kemény arc-idom.
Megőrjít még a nyáresti öl?
Nem lehet. Miért nem? Mindegy öreg!
Szétmarja, elássa csontod, szeress!
Őrült vad szemek villáma követ.
Megőrjít, rámpirít egy SMS.
Még traktállak, Te érdekelsz, zöld örök.
Levelek, gyümölcs, hulló örömök.
2002 szeptember
A rozsdafarku még itt suttogat
színváltó, pörgő levelek között.
Fogalma sincs nyíltan mit latolgat
az ember. Az ősz ösztönös örök
vonulását nem alkú követi.
Ő nem tudja hol készül háború.
Ágyúcsőbe fészkel, ha teheti,
ha a néma roncs már védő odú.
Keress okot, készíts stratégiát,
blöffölj ellenőrizhetetlenül,
stressz legyen, ellenség kép-szériák!
és érdekednek ellen ki szegül?
Ha én megúszom, tedd, öld meg őt:
katonát, gyermeket és a szülőt!
2002 október
Nem volt még időm testem titkait
visszatükrözni pihenten, agyam
tudtával. Hagyom, ami elvakít,
mi semleges s aminek rangja van.
Bajok, betegségek híztak, naiv
tesztek múlattak megmagyarázhatót.
Szúr, fáj, érzem kis rándulásait.
Oda se! Ne gyűjts tré útravalót.
Feladataim lovalló ködös
célja sarkal? Majd tisztul az idő!
Amíg a napi robot ösztönöz,
az űzött pénz őrjöngve tör elő.
Meghajlok, kicsorbít a fájdalom.
Vagyonom nincs, bajaim tagadom.
2002 november
Ez hízelgő így; rekordok havát
tuszkolom elém. Meleg tűzdeli
a kapuban trécselők víg hadát.
A főcsapot vénasszony kezeli.
Receptet kever minden gonosz ellenfele.
Való hír, vagy kacsás? Vad stressz legyen,
félemlítő, mert el kell bánni vele.
Puch és Potyka tárgyal Péterhegyen.
Olajon osztozik a két vezér.
Ha a gonosszal hal sok tízezer,
kinek nincs köze, mi mennyit ér...
sajnálom, az Isten nem bottal ver.
Késői utódom megéri-e,
egy bűnért, egynek kell felelnie?!
2002 december
Hidegért lobbizik isten előtt
a gázművek. Sajogja átkait,
Irigy, fentről a kis tetőt
lesi, csikorgó hó mikor vakít.
Benéztem hozzá: nincs gondom doki!
Keresett: mért cukrot, ritmust, vesét.
Írt gyógyszert: nem mehet hozzá csoki,
szesz, tészta. Hívott, majd menjek be még.
Előre vagy vissza nézzek? A ma
felfujt, mondva csinált ürügyei,
Víz-bor prédikálók álcázata,
a kanyarban mind bedőlnek neki.
Az igazság oldaláról írják
a történelmet?! Csak falra firkák...