2003 Nem az én évem volt

   2003 január

Az önző tűzvonalba menjetek,
elmétek rakéta szaggatja szét,
kéjes gyönyör ha égő testetek
győzelmet kiált és nem szenvedést.

Ó, én innen közben majd korholok,
küldöm a biztonságot, kultúrát,
értetek teszem, jövőtök ad okot,
s miénk az olajló szomjúság.

Küldetéstudatom fennkölt, örök
(hiszem én), belétek irtom hitem,
tüzes glóriák tudatják: győzök
és viszem a békét, viszem, viszem...

Ki ellenez? Háborús bűnös ő!
- Hát nem a vad gyilkos a bűnöző?

   2003 február

Reng bennem az emberek hite,
de ez a hit az enyém, izolált.
Milliók terhére vagyok. Mire
vágyok? Nem történnek mégsem csodák.

Tíz év, amely megrengette a hitem,
esztelen háborúk, hős gyilkosok
hozzák, viszik a békét: viszem
én is. Pusztítani nincs gyilkos ok.

Ártalmas lett ez az egypólusú
világ. Az erős rombol és kegyes
háborút hazudik. Ember husu
bűz leng: gyerek, asszony, férfi; vegyes.

Hány évszázad, ezred kell magzatok,
hogy ne szülessenek többé gazok?

   2003 április

Üljünk le fiúk! Jó partit adok.
Egyedem-begyedem tengernyi vér
és romok felett a kapcsoletok
kimutatják, az üzlet mennyit ér.

Rombolni kell, hogy legyen mit újra...
Egyedem-begyedem tengernyi ház,
üzem, intézmény, modern struktúra -,
az ő pénzén haszonszerzési láz!

Ő, a felszabadult, megérti nézd!
Egyedem-begyedem tengernyi hű
barát elfelejti egyszer a vért,
ha felépül majd az ezernyi mű.

Nekem nincs osztott lap, szabad vagyok,
amíg érveimmel gazdagodok.

   2003 május

Fénylik a dicsőség büszke pöcke,
mintha orgazmus heve szaglana.
Ez nem olyan, hogy beülsz egy fröccsre,
ő ráül s beköp a kéj balzsama.

Ott igazi piros vér szembesült:
adok-kapok s megveszem hős csaták
villám-tengelyén előre becsült,
megdőlt, begyűrűzött a szabadság.

Kis fosztás, káosz az van, de sehol
az atom, vegyi fegyver: sebaj
meglesz! Károghat, aki úgy betoj,
mert van, van Urak rengeteg olaj!

Öregszem, már keverem, rossz a lista,
ki hazafi és ki terrorista.

   2003 június

Emlékek pincéiben a dohos
régvoltak hűs csendre uszítanak.
ki kell ásni, feltépni a koszos
lerakottat, had hulljanak a falak.

Fát vágott apám, napszámát gyűrve,
kérésére az ÁVÓ zárt udvarán.
"Csak annyit mondjon, a főnök küldte!"
Ment a béréért csendben, ment apám.

A jelszóra a fogdmeg cserdített,
s mikor felmosta egy pohár vízzel
apám: "Annyi bűne mindenkinek
van - szólt ő, hogy ennyit megérdemel!"

Nincs bizonyíték? Majd az USA lel,
és Irak is ennyit megérdemel!

   2003 július

Nyarak igézetéből kilepem
a szétaprózódott kalandokat.
kéve kötés, kepe rakás, eszem-
iszom, a patak kínálta jókat

falva: halat, hűs vizet, mogyorót
fekete szedret, fodros nyulicát.
Csűrve-csavarva reményre valót,
hogy lesz pénzem s nekem áll a világ.

Elfuserált kecsegtető nyarak
inaltak, megelőzve vágyamat.
Irigy voltam, ha baráti szavak
ecsetelték az átfürdött nyarat,

de sohasem voltam boldogtalan,
ott díszelgett, még sok év hátra van...

   2003 augusztus