Friss tartalom

csuk.ferenc
csuk.ferenc
csuk.ferenc
csuk.ferenc
csuk.ferenc

Bejelentkezés

2004

   2004 január

Törékeny, csetlő-botló mozdulat...
Szótöredék célzás-szándékkal,
csobogó kacaj, kibomló tudat
tölti arcukat, csak legyen aki

bír, tud, akar mindig játszani.
A napról-napra fejlődés kicsi
ámításai, rakodó mzzanatai
gyűlnek s burjánozva tovább viszi

életünk értelmét az unoka.
Azt érzem, csoda; átjárja feszes
testem pózait a kor vasfoga.
Élet lásd, már nem lehetek vesztes!

De bennem őröl,  korán fojtogat,
meddig őrizhetem az arcokat?

   2004 február

Lehiggadt a vágy lüktetése már.
Meszes érrendszerem vergődve fél.
Álmom kinzóan vádoló, sóvár.
A test nem alkuszik, visszabeszél.

Apró jelek zaklatása teszi
elfogulttá nyugalmamat, csekély
a remény, a gyógyszer nem engedi,
a test nem alkuszik, vissza beszél.

Szánon húzom kétéves unokám.
Futásra biztat: száguldj, mint a szél!
Nézd, igyekszem, de koccan a bokám.
A test nem alkuszik, visszabeszél.

S úgy teszek, az igyekvés felderít:
"Gyí te paci, gyí te",  - a mindenit!

   2004 március

Folytatódik, kitervelőinek
célja a pusztítás, adok-kapok,
visszavágók gőgje, mert jól fizet
az ipar, onthat hadianyagot.

Erényt kap a hazugság és az ok
másodlagos, a tény az ördögi.
Százával halnak ártatlanok,
kéjesen a sajtó elénk löki..

Nem, nem akarok soha igazat.
Hazugság ezernyi árnyalata
kínál kibúvót:  gyenge akarat
mentsége, másokat látni halva.

Mert a halál amúgy is ősi jog,
és úgysem érzi az akin kifog.

   2004 április

A tulipánokon beért a szín.
Őrjöng a kert elején a piros.
Rímeket keresek, vágna baldahin,
de zagyva itt, rettentően kínos.

Miért illik rá viszont a vér?
Arab és nem arab, bőrszíntelen
mind visszavág, csapást csapásra mér
bosszú, s a könny újabb bosszút terem.

Hazudik mind, ha célra vehető.
Az emberi lét nem kincs, áru cikk.
Piacra vihető, biztos nyerő:
Az érdek szószolója öl, butít,

mint a szesz, kábítószer, orgia...
Szavakat sorolok, nincs logika.

   2004 május

Bölcs érzékiség, hallgatni arany,
az elcsent kéj után. Ki korán kel,
hajnali rikkancs híreit szarany-
ba artikulálja. Homlokán jel.

Május repeszti girhes izmait.
Szem-szív-agy köt harmóniát,
s táguló tüdő lufivá nagyít.
Ész ellen porciózzuk a piát.

Moss kezet. Rendelj reggelit.
Elkészültéig legyen bő időd
kitervelni a nap új híreit,
míg fényesre köpködik cipőd.

Kábán hallgatok, riog a tavasz,
nem tűri, az érv ma is ugyan az.

   2004 núnius

A fotelból visszacsábít az ágy.
Hírek, kép-sebek: embercafatok
töltik a képernyőt és hús szagot
érzek, betölti az egész szobát.

Hangot rá! Had halljam a jajokat!
Baromság? Elnyomja majd a szagot?
Szétlőtt gyerek test... ennyi, kész, halott!
Legalább nem szenvedett oly sokat!

Nem reszketek, a gyomrom nem forog,
az akaratlan könny nem kényszerít.
Felkelek, megeszem a reggelit.
Jólesik. Kertészkedésbe fogok.

Tehetetlenül csapkodom a gazt,
s szidom Őt, hogy annyi esőt fakaszt.

   2004 július

Haikut és tankát ácsolgatok.
Virágot, erdőt és szerelmet is
kiérzek a gondolatból, s nagyot
csodálkozok, én lettem szenilis?

vagy nem nekem lökik a szöveget,
/azaz mondják a hazug érveket,/
mit feloldoz a buzgó körmenet,
gyűlés vagy egyéb csörfös élvezet?

Ki a kertbe! Oltalmába szorít
a teremtés szolidaritása:
színorgia, ózonos dús profit,
mire a tőkének nincs hatása.

Ritkán, ha a lelkem kiszabadul,
a békém ütlegel, sértőn szapul.

   2004 augusztus

Fújd tartósan, bármily' forró, kihül.
Mondd vég nélkül, elhiszik róla is,
fanfáros médiák viszik hírül,
bár más madár, hogy a fogoly; hatis

A szenzáció éhsége, ha kell
önmaga mar s buktat a durva hír...
Később a cáfolat már bagatell,
nem taglóz: túr, csámcsog, mint egy tapír.

Jött és ment a főnök. Meglepetés,
sértődés, megbánás, csípőből vád!
Új nevek, új Név végül. Merész?
Nem nézi naponta a koronát!

A lejáratottat siratja ma,
a lejáratók álszent garmada.

   2004 szeptember

Beszlanban csend van, koporsók hada
menetel, gyermektestet visz s követ...
Fájdalmat szentel rét ravatala,
s bosszút kvártélyozgat a döbbenet.

Értelem szégyene, a gyűlölet,
a kíméletlen közönnyel vadul.
Gyilkos aki gyermeket ölet,
nincs rá bocsánat, bárki is az úr.

Csecsen, oszét, orosz, zsidó, arab,
vagy más nemzetiségű lány s fiú
porlad gyilkosságtól  a föld alatt.
Bárhogy volt, haláluk mind iszonyú.

És gyilkol orosz, amerikai,
zsidó, arab... s azt hisszük, hazafi.

   2004 október

Kitörni vágynék unokák között,
a nyiladzó tudatról kerek kacajt,
víg sikolyt kottázni: zöld örömöt,
s feledni a felörlő béna zajt.

A rózsányi apró kéz pipitért
szed és szálanként fut vele ide.
"A gomba csúnya, mert mérges", s mamiért
kiált, hogy az ölébe felvegye.

Kivé nevelődsz? Gyötröm önmagam.
Megéred-e, eléred-e a kort?
Majd unokád lesz-e ily gondtalan,
vagy tovább szül gazdagot és nyomort?

A diktátor megölt több tízezret,
a felmentő már százezret temet...

   2004 november

Sebeket marcangol az érdek és
bújtató fényes mázzal fényesít.
Másodlagos a szív. Az érvelés
neki szól, de nem érte s így veszít.

Ki űzi a magyart magyarra, ki?
A hátsó szándék szemekből visít,
a szó selyem szálán jól hallani:
kicseng a győztesnek járó profit;

a hatalom s kéjes vágya levet
majd végül. Őt, aki bezárva rég
a szülőföldre fájón ránevet,
 s megfásul a hit, a csöpp marék.

Velem és ellenem szándék riog:
nyílt vagyok, bennem nem lappang titok.

   2004 december

Döbbenet sáncolta kedvem agyal:
szökőár, tűzijáték, éhezés...
Dúl, fúl a 'formációs hivatal,
sok a részvét, sok, de mégis kevés.

Polihisztor érvű hittel magyar
magyart hergelt, s tizenöt millió
csalódott győztes a voksok fanyar
ízén rágódik, szűri, mi a jó...

Ne tudj fájdalomról! Hitet maró
cunami pusztítása ős-erő.
Ott a halál, a nyers mindenható,
itt mind önfeledt szilveszterező.

Továbbélésre berendezkedek,
vakhitűn, nélkületek s veletek.