2005

   2005 január

A magmán úszó földkéreg dühe
a nyugodt vízszint alá gyűrt hegyet,
s a tenger a partot nem becsülte,
szökőárt zúdított, rettenetet...

Százezrek tetemét hordta az ár.
Eltűnt falvak, árvák és özvegyek,
kín és felismerhetetlen határ
szörnyű képe könnyezte a szemet.

Az összefogás, részvét kért hitet,
elviselni, gyógyítani a sebet.
Egyként adakozott számkivetett
koldus és gazdag úriemberek.

De Irakban és Közel-Keleten
tovább öltek, haltak részvéttelen.

   2005 február

Nem izgat mi volt, ki kit s kik, kiket
aláztak, fosztottak, öltek körül...
Tudok fűteni, szobám kis sziget
örzőn, féltve óv s álmaim közül

válogatva kínál új-fontosat,
megindítót, míg kint hasít a fagy,
s nem látok, nem hallok olyanokat,
'mik feldúlják féltett nyugalmamat.

Várom a tavasz lázát, átütő
fényt, testem megfásult izmaira
felforgató, lázadni készülő
gént, ne kelljen tovább lappangnia.

Elkövetőit  vádlom, nem a hírt:
nem a netet, a tévét, a papírt.

   2005 március

Traktorok követelőző sora
flangál kímérten a Hősök terén.
Elszánt kitartás, gulyás-vacsora,
hideg és alkudozás a rém.

Szakad az ég, a vastag hólepel
jövendő árvíz képét festi fel.
Szalmabábként a miniszter felel,
nyakán kötél, mint intő földi jel.

A cinkék nyitni-kék hangját öli
fűttykoncert. Torzult arcok; boldogok!
Ál-ünnep van, emlékét átdöfi
gyűlölet, a lassan már megszokott.

Könnyem pereg, szégyellnek őseim.
Igaz ez? naponta gyötör a kín!

   2005 április

Ennyire fáj! milliók ellepik
Rómát. Pápát gyászol a Vatikán,
s leplezi ősi ellenszenveit,
sok, más vallású feltörő titán.

Temetni jön, kit kért a pápa rég:
ne indítson meg gyilkos háborút!
Hiába! erősebb gyilkos szándék,
a buzával írtja ki az ocsút.

Én ma ll. János Pált hagyom...
XVl. Benedek az új
krisztusi katolikus hatalom.
Félmillió hívő vivátot fúj.

Jézus bennem lakik és Ő perel:
ha kell a szegényekért vesszek el.

   2005 május

Időjóslatok rémítései
átszabdalják a hétköznapokat.
Májusi nyár kever a mezei
virágok közt ingerlő porokat.

Az illat orrot facsar, ki hiszi?
A virágpor nyálkahártyára tör;
köhög, tüsszög, lázas nagy és kicsi,
fogy a gyógyszer; jó üzlet ez a kör!

Arcon csap a megújulás szele,
mi eddig évről-évre éltetett.
Bennem pang a hiba?, nem kellene,
hogy megkeserítse az életet!

Valami nyakatekert szöveget
kell írni, puffanó szörnyeteget.

   2005 június

Kurkászom a szónoklók tétjeit,
csöpögő becsmérlések nyála hull,
szemet, fület, szájat tompán beterít,
mert magyar magyart gyaláz magyarul.

Korai nyár szenvedteti a táj
törtető kincseit, eseng a pipacs
fejét lehajtva. Izzadni muszáj,
hajt a munka, a testem lötty szivacs.

A gyógyszerek mellékhatásai,
(bocs!) hatásai az árakat is
csúcsra járatják. Mondd, van egy , aki...?
Nincs, minden tökéletes és hamis!

A kör-érvelések kicikizik
a szót, és a pénzemet elviszik.

   2005 július

Öl a terror őrült bűvölete.
Metró, busz, dzsipp, civil vagy katona,
tök mindegy! Sok ember haljon vele!
Ez itt a modern gyilkolás kora.

Nem a gyökér taljtűrő okat,
az ok következményét írtani,
ez itt a stratégia. Ostobát
könyvvel vígasztalni, epés baki!

Okosnak magyarázni a tudás
szükségét; halálba küldeni az
önbecsülést, a többi árulás,
szó nélküli sokat sejtető grimasz.

Pusztít a biztos önkéntes halál.
Itt gyönyörű, kényeztető a nyár.

   2005 augusztus

Ősrobbanásból a spermányi Föld
az űr méhében fogant és kering
testvéri vonzásban; rója a kört,
felhőktől takartan életre int.

Fenntartója lettél te is szülés.
A világ mércéjével elvesző,
de ígért földi léttel mérhető
remény, jövő és beteljesülés.

A továbbadás késztetése ért
napvilágot: apró ráncos kezek,
a szem hunyorgó rése, életért
sírás, új ösztönös cselekedet.

Unokám, a jövő benne terem.
Megértem s így teljes az életem.

   2005 szeptember

Nincs róka és Kis Herceg szoktatás!
Raszkolnyikovok fenegetik két
élűre a baltát. Durva hatás;
olajjal keverni a vér színét.

Túlnépesedik a Föld? Olvad a
sarki jég, tájfunok, hurrikánok
tombolnak, testeket öl Katrina,
de jót tesz az olajárnak. Álnok

haszon sunyít a bankszámláikon...
s a többlet megbúj', nem táplál segélyt,
de gyűjt, kiben a részvét, állítom,
még többre ösztönöz minden szegényt.

Jut, van kenyerem és nem kell az olaj.
Oda adok, ahol nagyobb a baj.

   2005 október

Dőzsöl a sárga szín. Hulltában ég
a rozsdapiros, s barna zsugorul...
Egy megaszalt, kék szilva-maradék
tétlenül a vékony ágra szorul.

Almák héján kiéli színei
kevercülését az ősz pamacsa,
megkésett nyári fuvallat lesi
mennyit ér ígérő gyatra harca.

Nincs gólya, fecske, nincs vándormadár.
A meztelen természet vézna jel.
mily' furcsa, a friss tavaszi határ
beöltözik, az ősz csontvázra lel.

Pedig a fiatal tárulkozó,
természetes, s nem az aggnak való.

   2005 november

A hatalomvágy bölcs őrülete
cikornyás hazugságokat sugall -
Pattogva sül a szelidgesztenye,
illata élénk piacot ural.

Vagdalkozó szónokok igaza
kétes istenségek gőgjét hiszi -
A krizantém-színek pompázata
a sírokat giccsre diszíti ki.

Nem értem, bármeddig élek, szülöm
a kérdések mágjára kerülő
naív hitét, és tépődve tűröm,
jön a minden kérdést kikerülő...

Nem állt át az agyam s nem érdekel,
'ki pénzért  az embert áldozza fel.

   2005 december

Heverő, gyűrődött képi-szavak
közt válogatok, élük vasalom.
Fojtogató könny tolongana vak
tapogatózással, de nem hagyom.

Fény, csillogás, tiltott petárda zaj!
Gyermeki arcon omló báj; szerény.
Megtelt szobában fenyő és kacaj...
Mégis hiány settenkedik belém.

Idő kell, míg feloldozza agyam
a hiány űrét. Régi arcokat
idézek  Az emléknek karma van,
szívembe vájó élő áldozat.

A csituló mult, mint intarzia
nyugtat s feloldoz, mint a biblia.