Jelenlegi hely
1997
30 éve
Behunyom szemem, pillám összezárt
tavában fürdetem szép arcodat.
Emlékek mólói védnek s kitárt
kikötő őrző lámpása fogad.
Tenger volt ez a tó, mély, elnyelő.
Most elcsitult, megtelt, ringatva fog.
Érintésből ért a testem: ez ő!
Vibrál a közelség, a hajnalok.
Lassul a mozdulat, erőltetett
a régi én, a pazarló ráadás.
Lelkünk békéje az egymásba tett
két tenyér, a magunkra maradás.
Arcod az arcom, hitek eredése
időtlen pergő hiteles mérce.