Adj...

Adj a fának vizet, fényt, meleget,
ágaira fészket, dalt és szelet,
s ha tél tárja meztelen termetét,
fess hóbundát, komponálj éjzenét.

Adj kezet, hogy megérinthesselek,
szemet, mi rögzít s őrzi képedet;
vágyat, betelni s telni végtelen;
szívet, telítsen s megbékélt legyen.

Adj a tájnak sziklát, ormot, szirteket,
idilli látványt, zergének helyet,
hegymászónak leküzdhető falat,
hol nemesül a bátor akarat.

Adj ajkat, neveddel ébredőt;
reményt, kitártan megismerhetőt.
Add nekem, mi közös, megosztható,
mi nem bűn s ha bűn, vállalható.

Adj a tájnak festőt, zenészt, fotóst,
megejthető képet, de tiltsd el a jóst!
Rejtélyek súgnak, megoldás kacag,
adj ünnepi arcot nehéz pillanat.

Adj, amiből nekem nem adna más;
hitet, igazságérzetet, varázst.
Magad add, azt ami még maradt,
nekem szántat a kor súlya alatt.