Jelenlegi hely
1999
Amíg a tűzbe…
A mítoszok szentélyébe haltam
mikor lángot fogtak a szegfűk.
Szívem oázis-ritmusában
magasra nyúlt a bőség eretneksége.
Szárnyat kínált tested áramlása
és útszegő lámpák melegét
a futó távolság biztonságával.
Átláttam behunyt szemhéjadon
elárulták a rezdülések
a vágy harangvirágait.
Néha melled párnájába haltam
a fenséget ostromló ívek
zarándoka lett arcom
patakok meghitt vízét
érezte ajkam
pázsit suhogó selymét fülem
az eper piros ízét nyelvem.
Hogy tombolt a vihar!
s a tűző napkorong kivárt
az utolsó pillanatig
amíg a tűzbe belehaltam.
Vártál. Hamu testemre
keresztbe fontad őrző kezed virrasztását
s megfújtad parazsát
az örök maradásnak.