Andreának
A zaj cserjéi közt
arcomhoz ért az árny.
Ágak széttolt gyűrűjében
fénynek kaszáltam rést,
de megmart a csend.
Sehol senki, körül
hiába annyi teremtmény.
Semmit sem hagyok örökül…
Ennyi volt, ennyi jutott!
Hát legyen!
és akkor…
ekkor
lelkeddel adtál ellenszérumot.