Annyi arcot hoztál...

  Annyi arcot hoztál...

Annyi arcot hoztál elém,
talányos léted megzavar.
Rám aggatod, válasszak én,
ám lesed szemed kék mezén,
megbújhatsz-e még, vagy pazar
reflektorfénnyel elvakít
áldott, kívánt bűvöleted.
Zenét hoz a szél, kinagyít,
átjár, mint ész a képletet,
leadni érett titkait.

Oldom varázsos birtokom,
kitisztul az elegy, árva
cinkosság derül arcodon:
itt vagy, léted velem rokon,
feleségem, hitem Társa.