Apám

Apám

Kapa-csengő érces hangod suhan
a szántás felett. Két kar zuhan.
A harangok neked zugnak apám.

Mélyített csendbe eresztett léted
lezárja fájón a termő hant.
Virág hervad a melledre apám.

Fejfádnak szegődik egy éjre a Hold.
A rég csillagnak röppent kasza-fény
bagónak szakad friss hantodra apám.

Talicskád tolom, rámköpött-füttyel
tömöm ki zsebem. Éget, nehéz,
de oly jó, a zsebem lyukas apám.

Nem hagytál rám csak alázatot, s hogy az
elesettnek kell a nyújtott kéz.
Naponta arcon ütnek apám.

Magányod óriás pukkadt léggömbje
beterít. Vakon kaparom a rést,
mely tőled a fényre vezet apám.