Apránként

Apránként, mint korall virág
építi vázát s színezi,
raktam érvem, ne lelj hibát,
mi kedved elveszi.

Cseppenként fogtam rezdülést,
pillantást, ígért jeleket,
kerüljön az egyedüllét,
bátorítson veled.

Buzgó szorgoskodásomat
mégis elnyelte az idő.
Keresem valló arcodat...
Nem leszek kérdező!

Mészváz-fehér korallokon
magamat okolom.