2001

  Aratás

Kombájn araszol, oldalán teher-
autó halmozza a friss magot.
Árnyékban olajos kanna hever.
Aratók hada nem gyűjt asztagot.

Egy emberöltő! Rég gyermek korom;
talpam szegező tarló marta fel...
Kéve, kepe, cséplés most nincs soron.
Markom a kalász, földi anyajel,

mely fészekre fogta a sarki fényt,
takaróként fedte az arcokat,
megálljt reszketve kitűzött reményt,
kaszát élezett, s nem kért fogat-fogért.

Fordul a kombájn, átrendeződik
a táj. Jelen és mult kergetőzik.