Arckép

Leomló haj; a magas homlokon
lel nyugtot s békét formál az arcra.
A szem parányi mosolyt bujtatón
osztozik az ajkakra tapadva.
Az őrző tekintet lágy fényei
a szemhéj ívén írt üzenetek.
A homlok, orr, az arcél érvei
belső sugarak, átütő jelek.
Látom, meghitten nővé változott.
Oldódott az arc merev szigora,
a tágult retina több fényt fogott,
és ráncoknak nem maradhatott nyoma.
Arckép néz velem most farkasszemet,
egy parányi mosoly őrzője lett.

Értem-e némán, kit érint e kép?
Kit megszólít, szívvel fogadja-e?
Kortól függetlenül igéz a szép,
s küzdelméért elégtételt kap-e?
Ezernyi érintés sejlő helye
minden pórust látatlanul befed...
Nekem fény-árnyék képi üzenete,
Neki érzés, mit sohasem feled.
Nekem vonalak aránya, keret,
összezárt báj; ékszer csillag-hada.
Neki a telítődött szeretet,
majd csalódás őrlő magány-fala.
Arckép, fotó, feltöltött vonalak,
amelyen a mosoly élő maradt.