1993

Bármit teszel...

Rétekre gondolok, a Vaspatak
koronája alatt hetvenkedő
pisztrángok és más kis búvó halak
csendjére, míg körbezár a mező.

Hajad sátrára gondolok, ahogy
kéklő szemed lehuny, arcod fehér
prizmája közelít, s gyöngy alakod
millió parázsa testemhez ér.

Rád gondolok; pulóvert kötsz piros
fonalból, jársz, cipőt húzol, tükör
elé állsz. Mutatós vagy: szép, csinos ?
Vállat vonsz, tudod lényed elbűvöl

bármit teszel; elmész és újra jössz,
sorokat bont s ugyanúgy ösztönöz.