Betegen

   Betegen

Kiparcellázott bakhátas fájdalmak
barázdáin elcsorog a tűrés menedéke.
Madarak szárnyai suhognak tüdőmből.
Mint kiszáradó tóban a hal verdesése,
olyan a szívem.
Különben jól birható.

Macska játéka a megszeppent egérel.
Macska a fájdalom, én az egér,
mikor lecsap megharapom számat,
tűröm hangtalan,
higgye csak végképp legyőzött,
s én a markából élve elosonok.

Mikor testem szörnyű robbanásai
leköpködhették agyam vizsla tűrőképességét,
csupasz fenekemet
kitűztem fehér zászlónak,
de szétmorzsolta a tűk támadása.

Fájdalmak raktára vagyok,
bepolcoztam kegyvesztettségüket,
de megbújnak a meleg fokain
és időrendi sorrendet várnak.
Bántóan türelmesek.

Mintha monszuneső áztatná testem,
ezernyi csatornán peregnek
elfojtott könnyeim,
vagy János keresztel,
hogy sikerül megszületnem újra?

Kapcsolj ki és le mindent!
Torlaszold el az utcát,
ne szűrődhessenek be a zajok!
idegesít a csend, a nézés, a létezés,
s ahogy a nővér keze a vállamhoz ér...
Úristen, már ez is!
Jobb lesz,
ha meggyógyulok.