Jelenlegi hely
Megfagyott bennem ott a hír:
nem jön a ballagásra senki sem!
Fájt, kapart az agyamig.
Könnyem visszatartotta az illem.
Nincs otthon pénz, viseljem el!
Örülj, minden osztálytársad örül! -
gyötörtem magam, de belül
torz görcs lett a kijózanító jel.
"Fogd - mondta egy társam - virág!
Fogadd már, ne ballagj így üresen."
Több volt, mint szánalom, s hibát
követtem el, nem mozdult a kezem.
Nem néztem senkit és semmit;
a vén diák, a vén csak ment sután!
S mint az asztalnál a serclit,
nyújtott ezután
egy csokorként apám
hat sárga tulipánt:
"A család, mondta, minden jót kíván.
S üzeni anyád, fel kell nevelni
három öcséd. Ne hagyd veszni
az időt. Keresned kell, Jöjj haza!"
Gyöngyös szememben tulipán
illata csurgott, s apám, Ő maga!
S akkor lett kötényes, sapkás király.