Csörgedelmek

Csörgedelmek

A hinta, mint a bringa repeszt
lebeg a lég, hajam kócos.
Hívja cifra csalafinta
kutyáját a boltos.

Ígér májat, friss csirkemellet
mitől száját körül nyalja,
de a kutyus csak a hintán
szállókat ugatja.

Ott a labda egy lány ölében.
Leng emerre, leng amarra.
Vár ő vár, vár. Dobjad gazdi,
hogy visszahozhassa!

        - - -

Nadragulya bogyót rágott,
kelekótya lett a kecske.
Nádirigó sarut húzott,
pirinyóvá vált a kedve.

Szélkakas a piramison
süketítő táncot forog.
Levelet írt a tölgyfaág,
rá választ a szél se hozott.

Mérgező csúf nadragulya,
szelekótya vas szélkakas,
irigykedik kecskegida,
a fák ága miért magas?

Penderül a Borka lába,
friss piskóta ül a tálba:
A az anya, B a Borka
s tovább tanít, P piskóta.

       - - -

Buckák gyűlnek,
alagutak szellőzői,
/vaksi vakond munka/
följáratok liftek nélkül,
mellső lábbal,
hegyes orral túrva.

De ha liftet szerelhetne
s mini árokásón ülne
vakond őkegyelme,
buckák helyett halmok, hegyek
nőnének a kertbe.

- -

Tirki-tarki digi-dagi ecset,
szára mecset, szőre dakszli,
hempereg a festékkádban, színlel,
mintha mintát tudna nyalni.

Vasalóra ajtót falaz, kettőt,
ki-be járjon bent a ruha.
A pohárra lakatot fest, cifrát,
de így nem jó, nincsen kulcsa.

Viccel, bliccel rímmel ámmal színnel.
Nincs is füle, s nem volt farka.
Tarka-barka képek sora klippel
felrepül a nyalka falra.

         - - -

Csörgedelmek csörge lelkek
sűrű ködbe belevesznek.
Tesznek-vesznek szörnyet lelnek,
tücsköt-bokrot megkevernek.

- -  

Kint hóapó sűrűn rázza
szakálla dús fürtjeit.
Izgalomban edzést tartunk,
apu, anyu mind segít.

Peluson az ET baba
hosszú csúszós útra kel,
az asztal egyik sarkából
a másikra húzom el.

Pelenkát kap, jó meleget
a kenguru s a vakond.
Dús bundája van macinak,
vele nincsen semmi gond.

Összeáll a szánkózó raj,
de semmi hely nem marad.
Hová ülök akkor majd én,
ha a szánkó kint szalad?

Nos, ti babák és állatok,
kiültök az ablakba,
s a melegből hurrázhattok,
ha engem húz nagyapa.

        - - -

Elment már a télapó,
itt hagyott virgáccsal.
Honnan tudjam mit gondolt
ilyen kevés ággal.

Azt a néhány kis csokit,
amit nekem szánt,
úgyis elcserélem,
Seprűt fonok, jó nagyot
s szánját utolérem.

      - - -

Induri-pinduri indián
indán jár.
Óriás-góliát tolldísze
kicsípve.

Hululuzik héthatárba,
mégsincs társa.

- -

Fekete a piros csőrű
sárga lábú rigó tolla,
csirren-csörren cseresznyénken,
nekem csak a magot dobja.

Ha egyszer a testemet majd
nekem is a toll borítja,
nem cseresznyét, csillagokat
dobálok az ablakokba.

- -

Pereputtya, puttyperéje
összeszedi estebédre,
álmot ásít, hunyna végre
pereputtya puttyperéje.

Dzsinnek zsongnak lepve-lopva,
beosonnak lepke módra,
csaponganak, csitt-csatt polka
dzsinnek zsongnak lepve-lopva.

Ámul-bámul hívó szemem,
csodálatom zsebre teszem.
Szavak csípnek, hol az eszem,
ámul-bámul hívó szemem.

Zsongó dzsinnek pereputtya,
táncol kedvem sípom fújva
Ámul-bámul velem újra
zsongó dzsinnek pereputtya.

- -

Tarka lepke libeg-lobog
rászáll a virágra.
Féloldalast macskánk topog,
lapul, a körmét vájja:

Rugaszkodik, repül, kapdos,
de elillan a lepke.
Rá a gazda hangja baljós
a virágot látva fekve.

Néz a cica: Mi a nagy baj,
hogy most elvétette?
Visszajön az s virág is van,
előbb-utóbb lesz szerencse!

- -

Járunk, klikk-klakk,
pattog bikmakk.
Én meg cikkcakk
futni hívlak.

Jön a hírlap,
mi jót írnak,
miben bíznak,
kiket szidnak?

Itt a csík nyak,
ez meg nyak csík.
Csip-csup csillag
pulzál s csak lik.

     - - -

Áll  a gólya, pózna módra posztol
piros csőre SMS-t fog.
Ki kérhet most pólyás babát sportból?
Száll a gólya, őrzött gondja régi.

Nem is érti, ki is kéri:
Telefonon nem jöhet a bébi!

- -

Kukorica-tengeri
címere lesz égbeli
törekedik égre fel
de koronát nem érdemel.

- -

Magról ágra, ágról szögre
ugrabugra stégre.
Egri egres fogra bögre
hegre hígra égre.

Szagra ugrik bugris tigris.
Bogrács program jégre!
Ringre tágra agrár igric
degre-dugra végre.

- -

Hollóháza, holló váza
/Holló csizma sáros útra
vándor batyu fel a vállra/
Holló-váza gémeskútra.
Váza álma virágpárna,
holló álma szomja bugyra.

- - -

„Bújok, bújok, keress, találj!”
-Látlak, ott vagy!
„Ne láss, keress!”
-Hol vagy? Hol vagy? Megtalállak.
„Itt vagyok, itt!”
-Meg vagy, meg vagy! Utolérlek
Kacajodtól gyöngyöznek
A százszorszépek.

- -

Reggeli rántás, tengeri hántás,
már más világlátás.
Kell csatos papucs melltartóra,
zokni vastag esernyőre,
jégeralsó kerek kőre,
kényszerzubbony minden szóra.

Alultáplált olajmécses,
folyik nyála, lángja rémes.
Csöpög rímre, verslábakra,
hozta isten hétköznapra.

- -

Csörgedelmek csőrre lelnek,
görgedelmek gőte lelkek,
dörgedelmek dőre nyelvek.

Görbe bögre nyögve
emelkedik ölbe
tekeredik körbe.

-

Csörgedelmek csörge lelkek
sűrű ködbe belevesznek.
Tesznek-vesznek szörnyet lelnek
tücsköt-bokrot megkevernek.

- -

Csőre csörren, csörtét csörget
csörömpöl is tőle
csöves csődül, csövet pörget
csökönyösen nyögve.

- -

Fán a dió dióhéjban kukkol,
négy rekeszben páváskodik
s őszi széllel durmol.

Dió-dió bújhatsz gőgős ágon,
mókus lendül, mint a harmat,
s héjad kong az avar-ágyon.

- -

Vakond tétlen kódorog.
Hebeg-habog háborog
habzik kézlapátja:
eső után
sáros a szőrbundája.

- -

Aki írta, ő a bácsi,
aki mondja, ő a néni,
akik hallják,
kotlós anyák
kiscsibéi.

- -

Sanyi bátyám csönge lelke
vándorol Csöngéről csöndjébe
felkeleplő gyerek-nyelvek
kántáló rímét mérve.

Körbe állják, ülik, fekszik,
hangra verik, slukkot húznak
s kökény szemű vonatokkal
a lyukakba tücsköt dugnak.

- -

Bregyó brekken: béka,
zöldleveli.
Almafánkhoz létra
lett támasztva neki.

Alatta kék hordó
vízzel teli.
Nem kér esőt, csalfa,
testét beleveti.

Várhatok jelzésre,
eső veri,
Nap égetné délbe,
nem szenvedi.

Ám ha száll fent gólya
a kék égen,
brekeg ő csúfolódva
a hordó vizében.

Mihaszna zöld béka
az ujjamra
ül, szundizik néha,
mint aki azt kapta
feladatra.

- -

Csap, csáp, csép, csíp
hat mák érik.

Csáp, csép, csíp, csap,
lány lép, hívlak.

Csép, csíp, csap, csáp
még kik vallják?

Csíp, csap, csáp, csép
így csak játék:

csip-csup
teából ez

egy slukk.

- -

Eláruljam? Hű de nagy nap
lesz ha négyet alszok.
Ennyi három! Ennyi leszek,
ha meglátogattok.

Láthatjátok, Úgyis jöttök!
Ajándék-eső hull!
Bontogatom, mennyi munka,
és az mind rám hárul.

- -

Lángja lobog, lebeg lazán
gyertyák gyöngye gördül.
Veszélyben van csokis tortám,
mert a gyertya görbül.

Fú-fú fújom, féltem díszét,
elég már a lángból,
fú-fú fújom s tortám ízét
érzem már a számon.

Köbe nyalom torkos ajkam
ragacsos és édes.
Szülinapom mégsincs gyakran
hiába is kérem.

- -

Vágtat a lovam, a rétet szeli,
földet sem ér a lába,
kerítést ugrik, sörénye sálam,
úgy villan a karámba.

Nem ülhetek rá: repülnék jobban
a vágtában nála:
könyvemben nézem, de felnövök rá,
ha járok iskolába.

- -

Égszínkéken ég az ég,
felgyújtotta a vidék,
búzavirág harsonák
gágogtatják a libát,
eget verő pipacsok
felizzítják a Napot.

- -

Négy, három, kettő, egy
kiürült a veréb begy.
Kopár sziklás fent a hegy,
a hegymászó oda megy.

   - - -

Beszélni még nem tudok,
de mindent jól megértek:
mutogatok érthetőn
s értetlenül néztek.

Sári babám nagy gyerek,
babakocsit nem szeret,
keze-lába csak mered,
sohasem sír s nem nevet.

Én kellek az ülésre!
Szorgalmasan toljatok,
kezem-lábam féket ér,
csapkodok és kacagok.

Mért akartok nagy rendet
türelmet és beszédet?
Papát-mamát már mondok,
a többire még ráérek!

   - - -

Őzikéből tőzike
tőzikéből völgy vize
völgy vízéből tölgy íve
tölgy ívéből bővítve
vadvirág bolond ág
neked áll a világ
míg az egér összerág.

- -

Télutóra jött a gólya.
Kígyó, béka hó alatt.
Lép a gólya puha hóra
mi lesz vele, nincs falat!

Hosszú lába, piros csőre
kákát piszkál, semmi jel…
Felröppen a háztetőnkre,
hosszan, búsan kelepel.

Jól tudja ő, jó barátok
a kéményes emberek.
Kap is a friss kocsonyából
ízes finom szeletet.

- -

A nyalka fajta
Suhajda vajda
haja lenyalva.

Sugallja rajta
a tarka arca
s szétmart kalapja.

Patakba hajtva
lyukasra szabta
vad farkas falka.

Suhajda vajda
olcsón nem adta
s jól kikacagta

a túlsó partra
már felkaptatva.

   - - -

Török főnök, törzsfőnök?
Nyelvel nyelvem s tőrbe csal.
Török főnök basa lehet
törzsfőnök meg indián.

Törött tömlő, tömlős tök
kivájta a cinke-had.
Öblös bögre tejföl-keret,
tősgyökeres mit kíván?

Dödölléből ropogóst,
a csokiból mogyoróst,
indiánnak lőtt vadat
szabadon az ég alatt.

   - - -

Egy virágot anyának
egy virág a mamának.
Kell pipitér apának
és még egy a papának.

Ez itt kettő, az is kettő,
de mennyi az összesen?
Kettő-kettő elegendő…
Mennyi is az, tíz legyen?

Nelli számol: egy, kettő…
a többi az a mennyi!
Titkon sejti, hogy három
fog majd következni.

   - - -

Gólya, gólya
ha nadrágja volna
róla vers is szólna.

Bója, bója
ha nem imbolyogna
gólya rajt pózolna.

Szója, szója
csokit nem pótolna
ha enné a gólya.

  - - -

Szarvasok és őzikék
néznek a vonatra.
Abbahagyják az evést
fejüket feltartva.

Integetünk két kézzel:
hahó hahó rőt vadak
mutassátok be nekünk
ki ér célba hamarabb.

   - - -

Mátyásszajkó rikácsol
csapkod kéklő szárnya
felveri a környéket
fáról fára szállva.

A hangjának nincs párja
jól tudja s nem hallgat
de téved szegény pára
árulkodó hangjára
ragadozó madarak
váratlanul lecsapnak
s csend ül a határra.

   - - -

Száll a madár. Repül Kati,
gépe hosszú csíkot meszel,
utját az égre írja fel:
arra bizony, arra lakik…

Gólya kelepel a réten,
száll a párja, repül erre
s békát, szöcskét összeszedve
lépve párat, már az égen

köröz újra. Szárnya könnyűn
fel-le mozog: száll-száll hosszan…
Nelli nézi, keze moccan
és kitárva csapkod sűrűn,

s egyensúlyát vesztve felsír:
elrepülni sehogy sem bír.

   - - -

Hej óvoda, óvoda
apu s anyu visz oda,
ők sem tudják mily csoda,
egy gyerek sem ostoba.

Víg óvoda, óvoda
dadák boldog mosolya
mese, játék humora
forgat, mint a korcsolya.

Ha egyszer az orgona
virágait kibontja,
eljön majd az új csoda,
reám vár az iskola.

- -

Nem flamingó,
öntöző!
És nem nyak az,
hanem cső.

Rosszul látod
nagymami,
piros slag az
mosdani.

    ---

Ez a macska karmos mancsa,
egérjajra féken tartva.

Az ő körme éles, görbe,
csigát nem bánt, kardot sem ránt,
a nyolc karma viadalra
rosszabb, mintha szabja szabna.

Játszunk vele, pofoz keze,
azaz lába vígassága,
s bármily furcsa, ő jól tudja,
hol használja s hogy használja
puccos bálba.

 ---

Nagy duri volt, aztán pfű is
a pelenkába.
„Papi cseréld ki ezt nekem
itt a szobába.”

Később játszunk, gyomrom korog,
néz rám a drága:
„Kicseréled te is papi
új pelenkára?”

 ---

A kis sámlira települ
finci-inci, minci macska.
Most cipőt húzni hová ül
kis unokánk, az asztalra?

Hess, te lusta, kint vár egér!
mit keresel a konyhában?
Nelli leül, parkettát ér
és megbékélten int:

„Szegény cica, tél tombol kint,
s megfagy ott a lába.!”

 ---

Volt egy török Mehemed
– Neve miért Mehemed?
Sose látott tehenet
–  Miért nem lát tehenet?
Nem is tudta Mehemed
-Mért nem tudta Mehemed?
Hány félék a tehenek
- Miért félénk tehenek?
Egyszer aztán Mehemed
- Miért egyszer Mehemed?
Lát egy csomó tehenet
- Miért lát sok tehenet?
Meg is számlál Mehemed
- Miért számol Mehemed?
Három féle tehenet
- Miért nem egy tehenet?
Fehéret, feketét, tarkát
- Miért nem piros fajtát?
Meg ne fogd a tehén farkát!
- Miért csak egy tehén farkát?
Nem tudta ezt Mehemed
- Mért nem tudta Mehemed?
Felrúgták a tehenek.
- Szegény török Mehemed,
De csúnyák a tehenek!

  ---