Csend

   Csend

Felvert mély álmomból a csend.
Mintha szünne a lüktetés.
Cserét kínál, hű, nem feszeng,
békém lesz, semmi hírverés,

csak annyi zaj, mint az eper
nézése kelt a Napra fel
píros színért és itt hever
bölcs barát, hű haver!

Látom, nyugalma átkarol.
Lassú táncú, prüd sejtelem:
virágok hölgy-illatáról
bájol, mert így lesz jó nekem.

Szívem hallom, riaszt, dohog...
Rémes csend, így nem alhatok!