A csikó / Nagy László halálára /

A csikó
/ Nagy László halálára /

Áll vágtára érett lábbal,
inában remeg a vágta vágya.
Sörényét, mint sas a szárnyát
lebegve úsztatja a légbe.
Áll, dübörög a föld alatta,
izzó fények tusája lobbot vet
és felgyújtja az ég alját,
a harangok riadtan félrevernek.
Áll a szent csikóból dördült
paripa, gyönyört virágzó
izmot izzad, csillag szakad
le patájáról. Szeme a nap,
nyughatatlan fényű vérpatak,
piros könnyet csordogáló.
Áll feszülten. Áll vágtára vágyva.
Áll megületlen gazdátlan pára.
Felnyerít, búvik a csend.
Két lábra áll a pej-pegazus
„Szakadj fel szív”!
Megered az ég könnye s csak
hallgat, hallgat, hallgat a szív.