Dachauból

   Dachauból

Feléd suhan kattogása, kattogása...
Sín zengette szívverésem.
     Döcög, köpköd, sziporkázik
     s beözönlik minden résen.

Kendőt fogtam, lobogott szélparipám.
Szélparipa, hó! a ruhám lebben...
      Meztelenre! Tarkóm ázik
     Dobként őrjöng szívverésem

Vittem álmom, szoba-csendüt,
öleléstől rezzenetlent...
     Meggyaláznak! testem lázít,
     s eszméletlen eszmélésem.

Hajam éje arcod sátra, szemem
vágya holdad fél karéja volt...
     Méhem fogan, méhem vágyik
     betölteni női létem.

Emlékszel az illatomra?
Mellem ívén szerpentin volt...
     Gázeső dúl, gáz sugárzik
     Sírom, kamrám engedj élnem!

Szerpentinen nyugvó ajkad
szellőt fújt a tűz-nyakamra...
     Felhő a füst, égre tapad,
     és a fényt most szétzavarja.