1998

   Egy megfestetlen kép

A vászon álmába emeltelek.
A tavasz és a nyár színei keverve
ragyogtak. Fények nyugtot leheltek
a megformált képzeletre.

Hogy szép vagy? Azt kaptad, így a tiéd!
A fiatal mind önmagában szép,
de külső vonás. Őrzőn ami véd,
a belsődből mért természetesség:

a tékozló mosoly, a nyugtató
hang, a szemben az érző hangulat...
Tubusban a festék, áll a fakó
ecset, elnémult minden mozdulat.

Nem tudom, sikerülne-e örök
képbe fonni, mi benned ötvözött.