Egyszer

Egyszer, majd egyszer, ha nem kell
étel, ital..., emlék és reinkarnáció
táplál, még ne eressz el.
Látatlan élek, tudom ki leszel,
s majd érzem, várni jó.

Halmazállapotom most nem jósolom.
Egyszer, majd egyszer éned kell.
Porban, füstben, ködben, monoton,
s érzékeny műszeren is áthatón,
hidd, a nemlét már nem vesz' el.

Majd élsz, élek, sejtek. Nem rejti,
nem tudja, nem érzi senki;
rész leszel s én ebben alkotó elem.
Úgy hatunk egymást szeretni,
ahogy kőszikla ámul a porszemen.

Egyszer, majd évszázadok őse
felfedi, mi vitt minket előre,
s bár nem érdekel az akkor senkit,
mégis bennük él az átörökített hit,
mi a földön tart mindörökre.