Jelenlegi hely
A féltékenység fekete násza
Alomba süpped a tested, hibája
a tűz csendben elcsordogál, piros
patakra téved az őz, éjszakára
melléd pihen; ne légy megint csinos!
Látod, a melled gombja száz hívású...
Az öled száz erejű láva-kút,
száz ördög-tűz a szemed s kancsi álmú...
Mért szítottál bennem örök gyanút?
Reszket a kezem, meleged megérint
még, mint a csikó orra a havat.
Sámán bűvöleted tüzes babért hint,
mert legyőztelek, le, te rongy cafat.
Ordít a csend, hogy kurva vagy, kitépí
visítva agyam. Bőgi; rongy cafat!
Fehér hollót hozok, fekete férfi
én, az öreg, hogy befogadhassalak.
Jaj asszony, holt kedves, jaj vijjongó száj,
most cáfold meg újra sújtó szavam!
őrült szerelmem roncsa torz homály,
őrült szerelmem múltja hasztalan.
Farkasüvöltő reggel foga a kés!
Jaj vér, két csukott szem, jaj halál!
A titok alattomossága a vész,
fertő, s ha bújnék is, rám talál.
Leteszem fejed a lucskos mohára.
Hangyák zsibongnak, véred kell nekik.
Iszonyú bűnöm felköt a faágra...
De vigyázz! Örökké őrizlek itt!