Jelenlegi hely
Iskoláit szülővárosában végezte. Az l. Világháborúban 1914 őszén sebesültként Galíciában fogságba került, ahonnan 1917-ben Svédországon át, mint a vonat orvosa csererokkantként tért haza. Ekkor Pozsonyban írta: Orosz fogságban című könyvét, amely először tudósított a hadifogsági életről.
1919-ben Pozsonyban szerzett orvosi diplomát. Pozsonyból a Felvidék elcsatolása után az egyetem magyar egyetemként való megtartása miatt került összetűzésbe a csehekkel, ezért el kellett hagynia Pozsonyt. Batthyány Strattman László herceg kórházába került orvosnak Köpcsénybe. 1921-ben Köpcsény osztrák elfoglalása után Batthyány Körmendre települt. Ekkor hagyja el Frühwald István is Köpcsényt, és Letenyén (Zala megye) lett orvos. 1924-ben Batthyány segítségével került Szentgotthárdra. Körorvos lett, a Szentgotthárd és Vidéke Stefánia Szövetség anyákat segítő orvosa, és a Zirci Apátság orvosa. Felfedezte, hogy Szentgotthárd klímája alkalmas a tüdőgyógyászatra, és kezdeményezésére szervezték meg 1929-ben az iskolaszanatóriumot. 1933-ban a sport fellendítéséért fáradozott és a Szentgotthárdi Torna Egylet díszelnöke lett. A gimnáziumban elkezdte az egészségtan tanítását, és ezt húsz évig végezte. 1933-ban lég- és gázvédelmi gyakorlatot tartott. 1935-ben megírta Gázharc című könyvét. Szakelőadásban ismertette a gázvédelmet és a harcgázokat Budapesten a tudományegyetemen. Beindította és ellátta a selyemgyár és a kaszagyár üzem-egészségügyi szolgálatát. Világot járt, több nyelvet beszélő orvos volt, betegei külföldről is látogatták. Humanista volt, megfelelő orvosi papírokkal látta el a ll. Világháború alatt a rászorulókat.
A háború után megalakította az orvos-egészségügyi szakszervezet megyei csoportját.
1945-ben magyarosítja a nevét Frühwaldról Ettre névre.
1949-ben, amikor megtudja, hogy ki akarják telepíteni, Eger mellé megy egy üzembe üzemi orvosnak, ahonnan 1952-ben kerül Egerbe a dohánygyár orvosának. 1974-ben, 81 évesen vonult nyugdíjba.
Tudományos munkái az Egészség c. folyóiratban, és az országos Közegészségügyi Egyesület hivatalos közlönyében jelentek meg. Pozsonyban a Tavasz c. szépirodalmi folyóiratban írta elbeszéléseit. Írt színművet és zeneművet is, amelyek előadásra is kerültek. Fia, Dr. Ettre László világhírű vegyész lett.