Greksa István Kázmér dr.

1894-95-ben betegeskedése miatt Szentgotthárdon, a rendházban nyugalomba vonult. Felépülése után 1903-tól 1918-ig a zágrábi egyetemen, mint a magyar irodalom tanára működött. Idő közben a kolozsvári egyetemen a horvát nyelvet és irodalmat tanította.

Számos irodalomtörténeti tanulmányt írt, legjelentősebbek: A Zrínyiász és viszonya Tasso-, Vergilius-, Homeros- és Istvánffyhoz, című értekezése. Költeményeket is írt.

Francia költők és írók műveiből fordított. Műfordításai közül említésre méltóak Lamartine válogatott verseinek és középkori latin egyházi énekeknek a fordítása.