2018

Az elmélyülő árnyék a sötét
zugaiba ül. Hallgat, fényre vár,
hogy az ég csillagrendszerét
feltűzze fenyőnk ágaira,
és a köré települt csillogás
ezüst rengetege fénybe varázsolja
a szeretet glóriás erejét.

Nézd, mennyi jóság árad,
piheként táncol, kering,
a szemedben csilingel,
és a könny hálasugarát küldi nekem.
A fenyő illatából habzsol
az adakozás bőkezűsége.
A várás sürgető sejtjei
megnyitják az ajándékok
titkos rejtjeleit. Beszél a kéz,
a bontó ujjak, a kitárult pupillák,
a szapora lélegzetek.

Fogd, ez a tiéd! Ne az érték
zöngéi telítsék arcod bölcsességeit,
legyen az sok vagy kevés.
Nézd, ezernyi jóság árad:
akarat, szerzés, adott lehetőség,
mely mind a szeretetben lesz emberi.
Szétáradó zsongás telíti érzéseim,
karolni indul két kezem,
és több a szeretet,
mint amit el tudok mondani.

Megszülettél Gyermek, Jézus a neved.
A régi gyermekágy ősi jászolod,
s marad a végtelen létben,
mert a szeretet védő inkubátorában
újra és újra örökít nekünk.

Nézd, mennyi jóság árad!
A csendes éj dallal van tele,
szétosztva örömét telítő fényben,
vagy gyertya pislákolásánál
a kunyhó magányos hidegében.

Kisded Jézus, és Karácsony,
maradj a szeretet!