2002

   Karácsonyi ima az utcán

Uram, itt kint
ne szabadítsd rám a fagyhalál békéjét.
A könyöradomány alázását
vedd le rólam!
A meleg tányér hálafakasztását
töröld le arcomról.
Szórd szét a részvét sebeit,
hogy félénk érintésem
elkapott kezeket ne ijesztgessen!
Ne szónokold testem kivetettségét,
elnyűtt ruhám vétke tiszta álmokat fedez.
Nem én! Engem űztek el a védelemből,
s ha bűnöm, hogy száműzetésben élek,
nem több vagy kevesebb mint Krisztusé.

Uram, itt kint a fények erőszakában
tűrtőztessed önsajnálatom,
ne ossz alamizsnát:
Markom munkák dézsmáira
ökölbe izmosult
Agyam tanok cizelláin okult
fényt forgácsolni másoknak is.
Rothaszt a kitörhetetlenség,
és deresre húz a kiábrándultság!
Ne adj gesztusként ételt, ruhát,
ha nem vársz talpra állni sehol.
Ősi jusssom a munkát add meg nekem
s a család megmérettetését,
az otthonosság törődéseit!

Uram, itt kint
az élnéptelenedett utcát betölti
a falkába citált kanál-ricsaj
és hálás illat tekereg.
Uram, én megbocsátom
a benti meleget!