Nélküled

Minden itt maradt. Fürge pók
szövi hálóját, azt reméli
csapdába burkolja a szót,
s a csendet csak magának érzi.

Nem! A csend végleg az enyém,
megvonja a hanghullámokat.
Próbálom szűrni, egyedül én,
s magamra maradtan hallgatok.

Bocsásd meg, így nélküled élek,
töltögetem emléked s vele
életben marad a léted
tündérvilágú ereje.