Sétálni vágyok,

Sétálni vágyok kéz a kézben,
hol tested átszűri az utca
zaját, hol tompul a furcsa
hangszín az ismert köszönésben.

Sétálni vágyok kar a karban,
hol testünk láncszemként összeköt.
Ó nem bilincs! Karunk ad erőt,
mert ereje kifogyhatatlan.

Sétálni vágyok. Sok rohanó
kérdezi: "Mi lelt, de furcsa vagy?!"
Az arcok csak hasonlítanak,
mert új testet ölt sok itt lakó.

Idegen lettem. Lelassulok,
az utca, a házak régiek.
Az elmúlt álmaimban hiszek;
sétálni, vágyni, amíg tudok.