Jelenlegi hely
1999
Szálltam-e veled…
Hívó mosolyod kötődése zárol.
Hajad selyemillatába túr a szél.
Szemedben lakott fészket rak a távol
kékje, melyben jövőm még benne él.
Téged látlak. A Nap és köztem állsz,
feloldja alakod a vakító fény,
érzem, mintsem látom hogyan reagálsz
bűvöletedre miként szorongok én.
Felmérem, álom vagy? De voltál való!
hol szálló madarak faggattak kérve,
nem féltek felfelé törni kitartó
röpttel s dalolni tudtak földet érve.
Szálltam-e veled, vagy a Napba nézve
már a fény és az erő lett a mérce?