Jelenlegi hely
Szentgotthárdon, mint ciszteri rendi áldozópap és kiérdemesült szentgotthárdi perjel szerepelt.
1862-ben belépett a rendbe. 1865-ben egyszerű fogadalmat tett, majd 1869 július 19-én áldozópap lett. Székesfehérváron a főgimnázium tanára lett és 1881-től házfőnök.
Baján 1897-től főgimnáziumi igazgató. 1904-ben került Szentgotthárdra priorként, ezt követően a székesfehérvári gimnázium igazgatói és házfőnöki tisztségbe került.
1915-ben nyugalomba vonult Szentgotthárdon.
Munkássága során okleveles főgimnáziumi tanár, a szentgotthárdi konvert perjele, a székesfehérvári püspöki szentszék ülnöke, a szentgotthárdi állami főgimnázium püspöki biztosa, a királyi Magyar Természettudományi társulat és az Országos Középiskolai Tanár-egyesület tagja volt.
Fő művei: Az egyfolytában tanítás kérdéséhez című munkája (1898 Székesfehérvár)
A gyermeknevelés iránya és szelleme a régi görögöknél, c. (1886)
A bajai főgimnázium története. (Bp.1896)
A hazai ciszterzi-rend Emlékkönyve. (Bp. 1896)
Sírköve a Temető-kápolna falában található, ahol a sírja is van.