Szerelem

Lemarta a moha a neveket.
Fű magányában
márvány sirok között
két korhadt Kereszt
átszendergett egy újabb telet.

Az egyik áll, talán a férfié.
Tartják a szegek.
A másik már törött
roskatag hajlik
párjához, bújik önző semmivé.

A mult a kincsük titok eszköze.
Fű magányában
örök a vágy, örök
roskatag hajlik,
mint volt életük minden öröme.