2003

Kimosta medrében vízét a patak.
Áztatta árnyékon bokrok alatt,
szűrte mohán, rostálta köveken,
klopfolta fénnyel, hogy tiszta legyen.

Kristályok szikráztak s a habok hegyén
a víz kínálta üde kellemét.
A partra hasaltam, s mint a tehén,
vedeltem s az áhitat friss szelét

elutasította a vad szomjúság.
Torkomban csorgott a képlékeny vágy:
emlékek sóvár, zsivajgó hada,
a régi tűz kinzó akarata.

Belefulladt a halk csobogásba
eltűrésem ádáz konoksága.