Tél vége

  Tél vége

Hó fed, borít, takar, lep-
Kiterített fehér,
de átüt rajta
a barna s télbe fagyva
egy elhagyott szekér.

A kiűzött zöld
bennem ver sátrat.
Várandós alázat
a titkos tavaszi tárlat,
mely a tájon pálcát tört.

Élősködő fagyöngy
fészket imitál.
Szitál a fény már,
s kacag a rohanó nyúlon,
nincs hová bújjon,
párja párzásra várja.

A fagy szigorú virága,
mint a gyöngy a föld alatt
hóvirág csírára
lel, szökellni ösztönöz.

Ló áll a rúd mellé,
csahos eb köröz,
s elindul, az útra tér
az elhagyott  szekér.