Talpas

Válla csüggedő izomköteg.
lapát-tenyerének támfala.
félredobott az úton követ,
szöget, szemetet,
mintha talicskájának ártana.

Meztelen talpa a Hunyadi
út terméskövein csattogott.
Lili!- csúfoltuk s futott aki
lesből kiabált;
Talpas Jóska bottal hadakozott.

A major istállójában hált.
Minden vonatot várt; hordár ős,
az első tehertaxi; csodált,
lenézett, Lili,
kivetett sorsú napi ismerős.

... és a Rába-parton a mozi
mögött egyszer a frontról mesélt.
Éreztem, láttam a külhoni
népeket, s tájat,
az ő építő szavaitól élt.

Több volt a lelke mély szeglete,
mint testváz kopott ruhába
göngyölve. Igazságérzete
volt a tisztaság,
a bűnt "bolondként" kikiabálta.

Ma kocsik sora az állomás
előtt, ha jön a személyvonat...
Talpast látom, ki is volna más!
Talicskás a múlt,
az emlékek gyúrnak arcokat.