Tavasz bokrai

Ároknépesítő fácánkakasok
színes tolla szétveti
a fehérre fedett hantokat.
A  várakozó mozdulatlanság
repedéseket szít a hó alatt.

Tavasz bokrai szökellnek.
Érzem vérnyomásom másságát.
A fecskefészkek magányával
szakít a szemem és az ablakok
amaríliszét az üvegen teszteli.
A rigó már trilláz a fa csúcsán.
A platán levetni kezdi törzse öltönyét.
Én szél-fújta szoknyák viháncoló
lebegéséről álmodok,
pedig oly fehér a lepedőnyi táj,
és képzelem régi tavaszok
vajúdó mámorát,
hiába hófedte a föld.

Nyírfák rejtőznek a hóban.
a zöldet tartalékolt fenyők
felvetik könnyült ágaikat.
Kitartó hitem nem méltányolja a télutó.
Hullni kezd, eltompulnak a fények.
Belep a hó, ha bennem
a tavasz bokrai már szökkennek is.