1963

   Tyereskovához!

Mondd, álmodba szőtted-e néha?
hogya földről az űrbe törj?
A gyárból haza menet néma
csillag vonzott-e megfejteni
mit rejtenek a kozmosz berkei?

Úgy álltál-e a gép elébe,
mint nővérem s a többi nő,
s formás lábaid visszerébe
szántott-e a fáradság kék mezőt,
hogy ne feledd ki voltál ezelőtt?

Ó, úgy ünnepelnek mint virág
a tavaszt, mint tikkadt növény
az esőt. Követ lettél, ki tág
kebledre zárod nemed vágyait.
Utad száz és száz kételyt átszakít.

Béke lettél a nők nevében
s győzelem az idő felett.
Sorainkban ma serényen
osztódik a formáló értelem,
s Téged idéz a szövőgépeken,

ki sorainkból indultál
rakéta röptű súlytalan. -
A szövöde trocheus ritmusát
átszűrik a kozmikus űrjelek
s merészen tovább haladunk veled...

       Megjelent: Textilmunkás