Vers volt

Verscafatok lógnak, a lap széle
átvágja a mondanivalót.
Véres szavakat összetépve
keresek még ép áthúzhatót.

Mesevilág mézű sorok
kezdtek itt csipkés álmokat,
játékos virgonc ostromot
vívtak, rím lett lánglovag.

Az átszúrt szó feltámadt,
értelme nem változott;
a cél, fény hozzá tapadt,
majd szépséget tékozolt,

de fogyott a szókincs,
jelzők, metaforák...
Mérlegeltem, hódít
a tollam új formát?

A próza dadog,
tör, zúz. Halmaza
romokat hagyott
díszes ravatalra.

Még keresek
egy mondatot,
a halál felett
is meghatót.

de szemét,
az írt szó
torz pecsét
s uszító.

Nekem
támad,
nyelvem
.szárad.

Toll
volt,
felfeszítve
most
holt.