Szentgotthárd déli oldalán a Zsida-patak két partján és a patakvölgy oldalain helyezkedik el Zsida falu. Hozzá tartozik Zsidahegy. A két települést erdei út kötötte össze évszázadokig. A település közlekedése a Szentgotthárd és Apátistvánfalva közötti útról megoldott. Nevét egy szolgától kapta. Sidó, Zsidó, Schidau, Zsidafalva néven szerepelt. Nem majorságból fejlődött ki. Zsidahegyen 12 család élt, szőlőtermesztéssel foglalkoztak, többnyire szentgotthárdiak és vásárolt földdel rendelkeztek. A szőlő a XIX. század közepére eltűnt, kipusztult.
A falu eredete egybeesik az apátság keletkezésével, de az uradalomnak akkor, 1198-ban, csak erdői voltak a falu területén. Zsida földje agyagos, homokos, dombos, az Alpok nyúlványa. Ózondús levegője pormentes és nyugalmas. A telkek szétszórtan a házak körül épültek. Földnagyság és területi elrendezésként őrségi tájra emlékeztetett. 1538-ban a Thurzó családnak is volt birtoka. 1570-ben négy egész-telkes, 12 féltelkes jobbágy és négy zsellér élt a faluban. Török földesura Gyarmathy olajbég volt. Kanizsára adóztak, de a szultánnak is.
Lakói többnyire szénégetéssel, szurokgyártással és fazekassággal foglalkoztak. A szurkot a dunai hajók bekenésére, szigetelésre használták.
Az 1728-as összeírásban az apátság örökölt jogon szerzett területének írták le Zsidát.
1767-ben 16 jobbágyporta volt a faluban. Zabot és dohányt termesztettek, de a dohányt csak az apátságnak adhatták el. 1787-ben 137 lakója volt, és 18 lakásban éltek. 1848 után az úrbéres szolgáltatások megszűntek. Az 1856-os összeíráskori térképen nagy mogyoróföldeket és szőlőhegyet is feljegyeztek. 1869-ben 21 házban 236-an éltek. Az 1900-as évektől kezdődött erősebben fejlődni a település, amikor Szentgotthárd iparosítása elkezdődött. 1910-ben 108 lakásban 535-en, 1943-ban 154 házban 735-en éltek. Állattenyésztéssel foglalkoztak, de egyre többen a szentgotthárdi gyárakban vállaltak munkát. 1910-ben a falu lakóinak 33%-a, 1949-ben a 42%-a dolgozott már az iparban. Jó levegője és festői környezete, szubalpin éghajlata miatt látogatott üdülőhely volt.
1872-ben nem volt iskolája a következő falvaknak: Zsida, Magyarlak, Háromháza, Rábakisfalud, Talapatka, amelyekben 2021-en éltek. 1927-ben épült iskola Zsidán, két tantermes és két pedagógus tanította a gyerekeket. Tanítójuk vitéz Szabó József volt, aki sokat tett a falu népszerűsítéséért. 1950-ben körzetesítették Szentgotthárdhoz, amikor Zsida Szentgotthárd III. kerülete lett.
Egyházilag 1740 előtt Kethely filiájához tartoztak. Haranglábat építettek. Mellette állított keresztet Vari József és felesége 1916-ban. Zsidahegyen 1937-ben szenteltek fel kőkeresztet. A falunak temploma nem volt és nincs is. Az 1950-es évek elején a szentgotthárdi plébános kérvényezte a szentgotthárdi Temetőkápolna átépítését Zsidára, de azt a megyéspüspök nem engedélyezte. Miséket a régi iskolában tartanak. 1890 és 1913 között Szentgotthárdhoz, 1923-1950 között Rábakethelyhez, attól kezdve újra Szentgotthárdhoz tartozik a hitközség.
Az l. világháborúban 18-an haltak hősi halált, a másodikban heten. Emléktáblájuk egy emlék-kereszttel a temetőben van. 1957. december 14-én éjszaka Zsidára hívták utolsó kenetet feladni Brenner János káplánt Rábakethelyről. A két falu között rablógyilkosság áldozata lett. Testével az oltáriszentséget védte és nem az életét. Emlékére a gyilkosság helyszínén kápolna épült, amely búcsújáróhely lett. 2018 május 1-én boldoggá avatták. Az avatási szertartásokat Szombathelyen végezték.
A falu lakói magyar anyanyelvűek voltak, de a betelepülők arányának megfelelően többször jelentősebb más nyelvű lakók is éltek benne. 1910-ben 69, 1941-ben 44 vend élt. 1880-ban 83, 1910-ben 108 német nyelvű lakta, de 1949-re csak egy német lakója lett. Zsidahegyen nagyon sok család neve ma is német eredetre utal.
Temetőjük 1935-ben nyílt meg, addig Rábakethelyen temetkeztek.
Önkéntes tűzoltóegyletük az 1930-as évek elején alakult.
Zsida 1955-ben, Zsidahegy 1961-ben kapott villanyt. A törpevízművet Zsidára 1962-ben, Zsidahegyre 1966-ban vezették be. 1930-as években ástak a hegyieknek mély kutat, addig forrásokból hordták az ivóvizet és lajtos kocsival is szállították. A falu 1962-ben kapott kultúrházat.
1950 óta Szentgotthárd szerves része Zsida és Zsidahegy.
Forrás:
Vakarcs Kálmán: A Szentgotthárd-muraszombati járás ismertetése. Szombathely, 1941
Simonffy Emil: Adatok a társadalombiztosításhoz a XVIII - XIX. században. Monográfia, 1981
Kovacsics József: A népesség fejlődéstörténeti vázlata (1787-1970). Monográfia, 1981
Hodászi Ede: Adalékok az iskolaügy alakulásához. Monográfia, 1981