itt tanított

Iskoláit Érsekújváron, Nagyszombaton,Pozsonyban végezte. Bölcseletet a budapesti egyetemen végezte 1877-80 között, és 1881-ben tanári oklevelet szerzett.

1881-től kezdve tanított; 1881-83 Zsolna,1883-84 Losoncz, 1884-96 Pozsony. 1896-ban került Szentgotthárdra, ahol a gimnázium igazgatója lett. Az Ő igazgatósága alatt indult fejlődésnek a gimnázium, ahol 1912-ig, tizenhat évig volt igazgató és tanár.

A kolozsvári egyetemen magyar-latin szakos tanári oklevelet szerzett.

1897-től Nagykikindán tanított. 1908-ban megírta: A torontálmegyei német keresztelő c. tanulmányát.

Mint Szentgotthárdon tanító gimnáziumi tanár, és néprajzkutató, jelentős helytörténeti írásaival gazdagította a települést.

1920 és 1933 között tanárkodott Szentgotthárdon. Itt írt két jelentős műve:

Szentgotthárd és környékének ismertetése (1935)

Szentgotthárdi-muraszombati járás ismertetése. (1939)

Kassán, Romániában és Budapesten tanult. Rómában két évig képezte magát a festőakadémián.1893-ban került rajztanárként a szentgotthárdi gimnáziumba, az iskolát alapító Tóth Sándor mellé.

Rajztanári működése mellett fellendítette a településen a sportot, és sporttanári diplomáját is ekkor szerezte. 15 évi szentgotthárdi tanárkodása után 1908-tól Nagyszebenbe helyezték, majd három év után Budapestre került és tanított még 18 évet.

1876-ig a budapesti egyetemen tanult. 1876-77-ben a selmecbányai katolikus főgimnázium tanára volt. 1877-ben magyar-görög-latin szakos tanári diplomát, 1878-ban pedig bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1893-ban került Szentgotthárdra, ahol helyettes igazgatóként megszervezte a gimnáziumot. 1895-ben már a makói gimnáziumot szervezte, majd Eperjesen tanított.. Cikkeket, verseket, szépprózát írt, és negyven kötetet kitevő ifjúsági elbeszélést. Az utolsó kurucz című regényét Szentgotthárdon jelentették meg Wellisch Béla nyomdájában.

Egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem bölcsész karán végezte, ott szerezte meg a doktori diplomát is. Szentgotthárdon 1905-1912 között tanított, majd a pozsonyi reáliskolában, 1919-től Budapesten a Zrinyi Miklós gimnáziumban középiskolai tanárként segédkönyveket, nyelvészeti, kritikai és irodalomtörténeti cikkeket írt az Irodalmunk tartalmi ismertetése című sorozatban. Közülük három kötet Szentgotthárdon Wellisch Béla nyomdájában jelent meg. 1929-től Budapesten magániskolában tanított.

A Torontál-megyei Máriaföldön született 1877-ben. A középiskolát Szegeden végezte 1895-ben, majd Budapesten a Bölcsészkar hallgatója lett, és 1900-ban lett tanár Szentgotthárdon. 1912-től a Szentgotthárdi Reál Gimnázium igazgatótói székébe került. Rendkívül sokrétű tevékenységet fejtett ki az iskolában és Szentgotthárdon is. Tagja volt a megyei törvényhatóságnak, és igazgatóválasztmányi tagja a megyei kultúregyesületnek.

Diplomáját Budapesten szerezte, tanári pályáját Szentgotthárdon kezdte 1905-ben, majd az ország különböző gimnáziumaiban tanított. A kisvárosi élet kitűnő megfigyelője volt. Novellákat, regényeket, színműveket írt. Könnyed meseszövő, műgonddal alkotó volt. Színműveit drámai erő, magasabb irodalmi szándék és ügyes színpadi technika jellemzi. Drámáival háromszor nyert pályadíjat a Magyar Tudományos Akadémián. Műveit a Nemzeti Színház játszotta. Budapesten Ő érettségiztette József Attilát magántanulóként.

1982-ben 99 éves korában hunyt el.