A legelső adataink az elemi iskolai oktatásról a XVI. századból vannak: A ciszterci iratokban 1554-ben említenek iskolamestert, aki Kethelyen tanított. 1570-ben a nevét is leírták: Horváth István. Később, 1617-ben már három fő neve szerepelt az összeírásban. 1698-ban a kethelyi iskolához tartozott Szentgotthárd és 13 környező település.
Községünkben 1755-ben lett önálló plébánia, amihez a fennálló rendelkezések szerint iskolának is kellett tartozni. Az első tanító, Hedl András a kántori teendőket is ellátta. 1734-ben Heiligekreuzhoz került az apátság, az osztrák ciszterci szerzetesek németül tanítottak. A kolostor és a templom mellett a település fejlesztésébe kezdtek, és megépítették a templommal szemben az első földszintes elemi iskolát.
1789-ben három tanítós iskolává bővült, két tanítói lakás is tartozott hozzá. Az első tanító Krenn János volt. Az 1829-ben készült iskolai jegyzőkönyv szerint a tanító és a segédtanító sem tudott magyarul. Az elemi iskola a főtéren a 22-es házszámon állt, később a házszámok rendezésekor a 2-es számot kapta, ma a Széll Kálmán tér 6-os számú épület.
Az 1868-as népiskolai törvény általános tankötelezettséget vezetett be a 6-12 éves gyermekek számára. A kiegyezés idején, 1868-ban 938 lakos élt Szentgotthárdon. Az iskola két tantermében egy tanító és három segédtanító oktatott. A hétévesnél idősebb 847 lakó közül 174-en nem tudtak írni és olvasni.
1878-ban Trefort Ágoston vallás-, és közoktatási miniszter javaslatára a magyar kormány elszakította az apátságot Heiligenkreuztól és a zirci apátsághoz csatolta. Ettől fogva a tanítás nyelve magyar lett. Schill Athanáz szerzetes már magyar nyelven tanított. Pum Károly lett az iskola tanítója és kántora, aki 43 évig tanított. A gimnáziumi tanítás megindítása (1893) után vált nyilvánvalóvá, hogy a tanköteles diákok 10 %-a tudott csak magyarul, és tudásuk nem felelt meg a középfokú iskolai követelményeknek.
Az iskolaszék kezdeményezésére a zirci apátsággal közösen határoztak az elemi iskola azonnali bővítéséről. 1894-ben az apátság 14.206 Ft-ot, a település pedig 3.515 Ft-ot adott az építkezéshez. 1894 áprilisa és októbere között a tanítás szünetelt, ezalatt megnövelték az iskola alapterületét, és emeletet építettek rá. Mint a főtér legtöbb épülete, az 1800-as évek második felében történt emeletráépítéskor az iskola, és egy év múlva a gimnázium épülete is eklektikus homlokzatával igazodott a tér hangulatához. Az átépített iskolában Pum Károly, Kiss József, Hertelendy Mária és Uzsonyi Lenke lettek a tanítók. Az iskolának tíz öl fát biztosított évente a téli fűtéshez az uradalom. A kántortanító járandósága: 80 Ft készpénz, búza, rozs, bor, tölgyfa, puha fa, két hold szántóföld haszonértéke, naponként öt liter tej, (évi 182 liter), összesen 414,50 Ft-ot jelentett. Lakást is biztosítottak, de ezért fizetni kellett.
Az iskolát a zirci apátság, a községi önkormányzat és a Wágner alapítvány tartotta fenn. Békefy Reming apát figyelmeztette a község elöljáróságát, hogy csak addig látják el az iskolát tűzifával, és akkor járulnak hozzá az iskola két tanteremmel való bővítéséhez, ha az intézmény megmarad katolikus iskolának. A beiratkozási díj az első és második osztályban ötven krajcár, a harmadik és negyedik osztályban egy Ft, a tandíj két Ft volt egy évre. Négy tanterem, egy tanácsterem, két tanítói és két tanítónői lakás tartozott az iskolához. A pedagógusok járandóságát készpénzben és természeti értékben határozták meg. 1896/97. tanévben 145 tanuló járt az iskolába. A tanítás hétfőn, kedden, szerdán és szombaton folyt. Fridlander Sándor rabbi 1901-ben kérte, mentsék fel számolás és rajz órákról az izraelita tanulókat szombaton. Habot Géza alispán kitiltotta az iskolából Gönszy Pál: A Föld legújabb felfedezések nyomán című könyvét. Járvány esetén Szentgotthárdon tanítási szünet volt annak elmúltáig.
A római katolikus iskolával egy időben működött izraelita iskola is, amely a Rákóczi utcában a mai orvosi rendelő helyén állt, Duxler Lajos volt a tanító. Az iskola később megszűnt a kevés tanuló miatt. Evangélikus iskola is létesült egy tanteremmel az 1912-ben épített templom udvarán az 1929/30-as iskolai tanévben. Tanítója Szalkay Károly volt, aki 1956-ig tanított. Az iskola evangélikus jellege 1948-ban megszűnt. 1890-ben megalakult az Ipari Tanonciskola a római katolikus iskola emeleti helységében délutáni képzésben. Wagner György szentgotthárdi lakos elhalálozásakor végrendeletében vagyonát egy leányiskola létesítésére hagyta. Ebből 1891-ben Schrey Árokken Teréz tanintézeti tulajdonos engedélyt kapott magánintézet működtetésére. Az iskola inkább főzni és varrni tanította a lánynövendékeket, ezért néhány év múlva megszűnt. 1941-ben a Németek Szövetsége indított iskolát 53 tanulóval, de a front ideérkezése előtt feloszlatták. 1929-ben a bezárt óragyár átépített épületeiben létesült az Iskolaszanatórium, amely a betegek felgyógyulásával alakult át rehabilitációs kórházzá.
Az I. világháborút és a trianoni békét követően rendkívül nehézzé vált az általános iskola helyzete. Az 1919/20-as tanévben 157 lány és 137 fiú iratkozottak be tanulni. A négy tanteremben két-két osztály tanult, a fiúk és a lányok is osztályonként egy-egy tanítóval. A fiúknál 70, a lányoknál 81 tanuló volt egy osztályban. A felsőbb tagozatban 67 fiút és76 lányt kellett egy pedagógusnak tanítani. Az oktatás összevont osztályokban folyt, naponta két-két óra volt délelőtt és délután. Tanított Kern József kántortanító, Luka Ferenc tanító, Hertelendy Mária és Böhm Irma tanítónők. Ideiglenesen Kató Mária, Horváth Róza és Wéberné Szebert Mária is oktathatott. Megoldásként két pedagógus lakását átépítették tanteremmé 1923-ban, és két új tanítót is felvettek. A tanítók részére a Széchenyi utca 37.-ben kétemeletes házat építettek bérlakásokkal a lakásproblémák megoldására. Az épület eklektikus stílusban készült, de tatarozáskor a II. világháború után a jellegét elveszítette.
1942/43-ban az iskolának hat tanterme volt, és hat pedagógus tanította a 346 diákot. Ettől az évtől kezdve bevezették a nyolcosztályos tanítást.
1948 szeptemberében közös irányítás alá helyezték az iskolákat. 1950-ben államosították az iskolák ingatlanjait is. Betagosították Kethely és Zsida tanulóit. Az átszervezés eredményeként egy fiú- és egy lányiskola jött létre. A dohánygyár bezárása után a leányiskola megkapta a gyár volt igazgatósági és egészségügyi épületét. A Honvéd utcában 10 tantermet és 1 tanári szobát alakítanak ki. Az új összevont iskola Puskás Sándor igazgató irányításával összesen 6 épületben, 28 tanteremmel, 600 fölötti tanulóval, 28 pedagógussal működött. Az 1961/62-es tanévtől a körzetesítéssel Rábakethely és Máriaújfalu települések tanulói is a most már Körzeti Általános Iskolának nevezett intézmény diákjai lettek, 920 tanulót 38 pedagógus oktatott.
Ugyanebben az évben új iskolaépületet avattak: a Ligetnél elkészült a később Arany János nevét felvevő általános iskola, ahol már koedukált osztályokban folyt a tanítás. 1968-ig Puskás Sándor volt az igazgató, őt követte Gáspár Károly, majd Németh István. 1983-ban Szentgotthárd városi rangra emelkedett, az önkormányzatához csatolt települések iskoláit is körzetesítették. 1985-ben a Rába mellett, a régi majorok helyén felépült egy modern, új iskolaépület, 1995-től Széchenyi István Általános Iskola.
Források:
Hodászi Ede: Adalékok az iskolaügy alakulásához. Szentgotthárd monográfia 1981. 609-658.