Jelenlegi hely
2012-ben visszakapta régi patináját az apáti fogadóterem, ahogy azt elődeink megtervezték és kivitelezték a barokk kor egyik nagy festőjével több mint 200 évvel ezelőtt. Büszkék lehetünk arra, hogy a román kori ősi 1184-es templom falmaradványait, és az abból épített Széchenyi György által emelt templomot rejti a Színházunk. Ma a heiligenkreuzi ciszterek által épített kolostor fogadótermében Dorfmeister István eredeti festményeiről készült, vászonra átvitt hű fotómásolatokkal újra láthatóvá lett a terem hatvan évvel korábbi szépsége. A ciszterek 1950-es erőszakos kitelepítése után az értékes pannókból kilenc a Magyar Nemzeti Galériába került, egy pedig Heiligenkreuzban az apátságban van 1878 óta.
Bár a Nagyboldogasszony templomot 1764-ben Fritz Alberik apát felavatta, Szily János szombathelyi püspök pedig 1779-ben felszentelte, a teljes munkálatok befejezésének dátumát a kapubejárat felett olvashatjuk: 1791.
A fogadóterem képeit 1795-96-ban Marian Reutter apát megrendelésére festette Dorfmeister István, aki 1729-ben született és 1797-ben hunyt el. A XVIII. században a közel azonos korú Maulberts és Dorfmeister képei népesítették be Dunántúl templomait és jelentős kastélyait. Nem hagyhatjuk ki a szentgotthárdi apátsághoz kötődő Mathias Gusnert sem, de a jelentős munkákat Dorfmeister kapta Szentgotthárdon. Megfestette egyik fő művét, a kupolában látható Szentgotthárdi csatát és több képet még az apátságban, köztük azt a tíz festményt is, amit az apáti fogadóteremben láthatunk. Témaválasztásában három kép Szentgotthárdhoz és az ország történelméhez kötődik, három pannó pedig azoknak állít emléket, akik nélkül nem valósult volna meg a templom, a kolostor és Szentgotthárd számos egyéb épülete.
A legismertebb és legtöbbet publikált festmény: III. Béla megalapítja a szentgotthárdi apátságot. A képen III. Béla fogadja a Trois Fontaines-ből érkező szerzeteseket. A király mellett az országnagyok állnak díszruhába öltözve. A háttérben Buda 1700-as évekbeli látképét örökítette meg a művész. Ugyanitt látható az elképzelt alapításkori apátság képe is. A trón feletti diadalkapu timpanonján az alapítás dátuma olvasható római számokkal.
A következő pannón a Mohácsi csata című festményen a csata jelképes ábrázolása látható. II. Lajos lovával belecsúszik a megáradt Csele-patakba, és a mocsaras ingoványból nem tud kiszabadulni, nehéz fegyverzete visszahúzza. Távolban a menekülő seregét látjuk. E képhez tartozik az oldalról hozzá igazodó kiegészítő képen a táj is, és vele alkot egységet.
A harmadik alkotás a szentgotthárdi csata ábrázolása. Raimund Montecuccoli gróf, a szövetséges csapatok vezetője a csatatéren fekete lován ülve, vezéri botjával mutatja a támadás irányát, amikor a szövetségesek bizalma a hatalmas török előnyomulás után némileg megroppan. Montecuccoli jól látta előre a csata kimenetelét. A háttérben a Rába és Lapincs összefolyásánál lángokban áll az apátság. Balra fent a ciszterek várkastélyát látjuk a Schlössbergen, amely Montecuccoli főhadiszállása volt a csata idején.
A bejárati ajtó melletti kép eredetije Heiligenkreuzban van. Címe: Robert Leeb apát átveszi III. Károly királytól a szentgotthárdi adománylevelet. Leeb 1728-1755 között volt apát. Ő indította el a szentgotthárdi építkezést. Szorosan együttműködött az építőkkel és művészekkel, ezért is sikerült a barokk épületben egységet teremteni a berendezések és a művészi alkotások stílusában. A képen a király melletti személyt gróf Batthyány Lajossal, örökös főispánnal azonosítják a történészek.
Robert Leeb halála után az utóda, Fritz Alberik 1756 és 1787 között töretlen erővel folytatta az építkezést, ezért lett ő a következő kép témája: Fritz Alberik apát Szentgotthárd látképével.
Szerepel másik címmel is: Fritz Alberik apát bemutatja a szentgotthárdi apátságot. Ő volt, aki megáldotta az apátsági templomot 1764-ben. A festményen látható a magtárrá alakított Széchenyi György által épített templom, és az 1791-re elkészült tömör téglakerítés a kovácsoltvas díszkapuval a Fő tér felől. A háttal felénk álló szerzetes Teofil Heimb, aki leírta és bemutatta az új létesítményeket és azok részletes berendezéseit. A festményhez kapcsolódik egy oldalkép, amely kiegészíti a pannót.
A terem déli falán a szombathelyi építkezés mecénását, Heiligenkreuz és Szentgotthárd harmadik közös apátját, Marian Reuttert ábrázolja Dorfmeister. 1787-1806 között volt apát. A kép szereplőit a festő jól ismerte, hiszen az ábrázolt esemény 1793-ban zajlott, a festmény pedig 1796-ban készült el. A pannó címe: Marian Reutter apát a megépült szombathelyi líceummal. Háttérben a püspöki palota, a líceum és az épülőfélben lévő székesegyház látható.
Az előtérben ül Marian Reutter apát és a két tanár: Sámpár Ignác szentgotthárdi születésű lelkész, aki 1793-98 között tanított a líceumban, és Starezetz Bernát, horvát születésű szentgotthárdi plébános, később prior és adminisztrátor, a bölcsésztudományok doktora, aki logikát és matematikát tanított a líceumban.
A termet körbejárva marad a délnyugati sarokfal két keskeny sávja, amely a Tájkép romokkal címet viseli. "E képen a négyszögletes torony és félköríves bolthajtású romok látszanak, amelyben az 1605-ben felrobbantott középkori apátsági templom maradványainak fantáziaképét kell Látnunk,"- írta róla magyarázatként Teofil Heimb.
Elhangzott a terem felavatása és felszentelése alkalmával.
Forrás:
Zlinszkyné Sternegg Mária: A szentgotthárdi ciszterci apátság története és művészetének emlékei (1183-1878) 502-514. o. Szentgotthárd Monográfia, Szombathely 1981
