Jelenlegi hely
Közismert tény, hogy a II. világháború utolsó évében sok menekült érkezett Szentgotthárdra. Azt azonban kevesen tudják, hogy 1944-45 telén 3-5 hónapig a szentgotthárdi apátság pincéjében rejtőztek az Országos Szépművészeti Múzeum műkincsei. A Pannonhalmáról ide szállított műkincsekről itt készítettek listákat, ládákba csomagolták, és nagyobb részüket március 30-án a szovjetek elől két vagonban Ausztria irányában kimenekítették. Egy részük azonban itt maradt, ezen ládák közül is többet felnyitottak, de a Szentgotthárdon maradt műkincsek közül – valószínűleg – csak kevés veszett el, került illetéktelen kezekbe. 1945 nyarán ezeket visszaszállították a budapesti múzeumba, míg Ausztriában az amerikaiak kezére jutott kétvagonnyi anyag 1946 januárjában a „Műkincsvonaton” és 1947 április hónapban az „Ezüstvonaton” került vissza Magyarországra.
1946 márciusában indult nyomozás Budapesten majd Szentgotthárdon a nyilasok által a szentgotthárdi ciszterci rendházban visszahagyott műkincsek és egyéb iratok iránt. Munkánk során a nyomozás alatt keletkezett iratok segítségével próbáltuk rekonstruálni a műkincsek sorsát.ii A helyben rendelkezésre álló ciszteri iratok között egyetlen utalást sem találtunk a műkincsek ittlétével kapcsolatban. Akik a légópincében a front ideje alatt voltak, már zömében elköltöztek az élők sorából. Nem volt téma Szentgotthárdon a műkincsek itt tárolása a háború alatt, nem beszéltek az utódoknak sem erről. A személyes tapasztalatokat, szemtanúk közléseit Mihály Mária 2015. május 5-én Szentgotthárdon tartott előadásának az anyagával egészítettük ki.