Jelenlegi hely
A szentgotthárdi légitámadás 1944-ben
A légitámadásban elhunytak és sebesültek emlékére
Gyermek koromban, amikor testvéreim sírjához virágot vittünk, szüleim sokszor mutatták a szentgotthárdi új temető jobb szélén, a háromszög alakú parcellában a katonakeresztek sokaságát. Egyszer hunyadistákról beszéltek, máskor leventékről, akiket a város határában, Máriaújfalu vonalában lőttek halomra repülőgépről. Emlékezetemben 44 fő halála rögzült. Az Iskolaszanatóriumban létrehozott hadikórházban is nagyon sok katona halt meg a kórház működtetése alatt. Őket többnyire a kijelölt hősi parcellába, vagy a temető más részébe temették el.
Az elhunyt hunyadistákról, és a magyar katonákról nem illett, illetve nem volt szabad beszélni. Egy két sír kivételével a sírok gondozatlanok maradtak, lassan már csak alig felismerhető földhalmokká váltak. Az 1960-as évek közepétől elkezdtek rátemetkezni a katonákat rejtő sírokra. Mára egyetlen, sírkővel ellátott, gondozott sír maradt, és biztosan tudjuk még egy hadnagy gondozatlan sírjának helyét, továbbá két sírhelyről véljük, hogy alatta hunyadista katona maradványai nyugszanak. A többi katonasír megsemmisült.
Mi történt 1944-ben Szentgotthárdon? A visszaemlékezők és a dokumentumok sokszor másként idézik fel a tényeket.
1944 október közepén, Horthynak a háborúból való sikertelen kiugrási kísérlete után, német segítséggel Szálasi került hatalomra, aki aktuális politikai szerepének megfelelően engedett a német nyomásnak, de továbbra is ellenezte a magyar önkéntesek Waffen SS-ben történő felhasználását, helyette a hungarista honvéd hadosztályok felállítását szorgalmazta. Behívták a tisztjelölteket, a tartalékosokat és a sokgyermekes családfőket is.
A kormány 1944 november 8-án elrendelte Budapest és annak vonzáskörzetében a 17 és 60 év közötti férfiak általános mozgósítását. Ezzel a sorozás alsó határát 17 évre módosították. Ideiglenesen szüneteltették a tanítást. Az egyetemi hallgatók egy részét Németországba szállították továbbtanulásra, azzal, hogy a háború befejezése után visszakerülnek Magyarországra és részt vesznek az újjáépítésben, más részük honvédelmi munkát végzett, vagy nem kevesen önkéntesként szolgáltak különböző alakulatoknál.
Szálasi utasította Kovarzot hungarista légió megszervezésére. A hungarista „Hunyadi” hadosztályt önkéntesekből toborozták. Beregfy Károly honvédelmi miniszter október 28-án közzétette a „Hunyadi páncélgránátos hadosztályba” való jelentkezés lehetőségét, s a jelentkezések határidejéül november 20-át jelölte meg. Ezt a dátumot idővel többször meghosszabbították.
A felhívás igyekezett vonzó feltételeket teremteni: a parancsnokok magyar tisztek lesznek, a szolgálati és vezényleti nyelv magyar lesz, német ruhát és fegyvereket kapnak, és illetményt. Az oktatás és képzés pedig Németországban történik4, a magyarokból felállítandó hadosztálytól nem lehet senkit sem a Waffen-SS egy másik alakulatához átirányítani.5 A páncélrombolóknak egy tank kilövéséért öt hold földet (haláluk esetén tíz holdat) ígértek, és értékesebb hadifoglyok elfogásáért is pénzjutalmat helyeztek kilátásba.6 A felhívásra tömegesen jelentkeztek.
A német és magyar kormány megállapodásai értelmében, a magyarok adták az emberanyagot, és gondoskodtak a vasúti szállításról, a fogatolt járművekről, míg a németek feladata volt gondoskodni az alakulatok felszereléséről, anyagi szükségletekről, beleértve a málhaszükségletet is.
Ma már több írásos vallomást olvashatunk, és a még élő, egykori hunyadisták is nyilatkozni mernek arról, miért álltak be önkéntesnek. A Vörös Hadsereg elől Erdélyből, Észak- és Kelet-Magyarországról, a Duna-Tisza közéből menekült a fiatalság. Ekkor már az országban mindent jegyre adtak. Élelmiszerjegyet csak azok kaptak, akiknek munkahelye volt. A sok menekült már nem tudott elhelyezkedni, zömében nem volt rokonuk, sem közeli ismerősük, ahol lakhattak volna.7 Ugyanakkor a frontról illegálisan eljött és elfogott katonákra statárium várt, de ha jelentkeztek önként a toborzáson, nem lett semmi bántódásuk. Az éhezők, és fázok közül sokan az l. SS Hunyadi páncélgránátos hadosztályt választották (25. Waffen-Grenadier-Division der SS) az éhezés és a fázás helyett.. Jelentős részüket viszont egyértelműen a hazaszeretet, a hazafias nevelés nyomán kialakult kötelességtudat sodort a hunyadisták közé, mert ténylegesen harcolni akartak a Magyarország területére behatoló Vörös Hadsereg ellen..8
A toborzottak életkora hivatalosan 17-20 év közötti volt, de a valóságban ettől olykor eltért, amit az igazol, hogy a Szentgotthárdon elhunyt hunyadisták között volt két 16 éves is. Az önkéntesek legnagyobb része vadonat új, jó minőségű ruházatot és lábbelit kapott néhány napon belül, de hamarosan elfogytak a ruhák, és a Némeországba induló vonatszerelvényeken voltak magyar katonai ruhában vagy civilben utazó személy is, akik végleges állomáshelyükön, elsősorban a sziléziai Neuhammerben kapták meg a felszerelést és az igazolványaikat. A beöltöztetett hunyadisták fényképekkel ellátott katonakönyvet és fekete posztóból készült, enyhén romboid alakú parolinokat kaptak, amelyek közül a jobb oldaliba ezüstös nagy „H” betű volt beleszőve.9 Az SS katonáknál szokásos vércsoport-betetoválást a hónaljba, a magyar katonai vezetés nem engedélyezte. A magyarországi rövid kiképzés elsősorban alaki volt, és a hazafiasságra neveléssel foglalkozott. Egyéb kiképzésre nem maradt idő.
A hunyadistákat azzal hitegették, hogy Németországba kerülve, komoly fegyvernemi képzést kapnak, majd visszatérnek Magyarországra, a haza védelmére, hazai frontokon. Az igazsággal csak Németországban szembesültek, amikor ott harcoló német egységek mellé osztották be őket, majd angol, amerikai és szovjet csapatok ellen egyaránt harcoltak.10
Az önkénteseket Zalaegerszegre szállították, ahonnan szakasz létszámú csoportokra osztották, és a közeli falvak lakóházainak kiürített helységeibe szállásolták el őket.11 A gyorsított kiképzés után december tizedikétől megindult a Németországba szállításuk.12 A december 11-én Szentgotthárdon megtámadott 1338.számú vasúti szerelvény katonailag védtelen volt, fegyver nem volt rajta.13 A támadó amerikai Lightning típusú repülőgépek zavartalanul öldöshették a védtelen hunyadistákat.
Szentgotthárdon az idősebbek közül sokan emlékeznek a légitámadásra, míg a fiatalok többnyire nem is hallottak róla.
Berta Ferenc, volt önkéntes így vall az eseményekről: „A bátyámmal önként jelentkeztünk a felhívásra. A magyar sorozó tiszt azt mondta a jelentkezésünkkor, hogy hullajelöltnek jöttünk. Tiltakoztunk, mire azt felelte; - Igaz, utólag már nem fogjuk ezt megérteni! – Mi azért jelentkeztünk, mert azt hirdették, hogy a hazánkért kell harcolni a bolsevizmus ellen. Alaki kiképzést kaptunk Zalaegerszeg mellett, utána Németországban fegyvernemi kiképzést a legmodernebb fegyverekkel és vártuk, hogy visszatérhetünk a hazánkért harcolni. Sok volt az önkéntes jelentkező. A régi magyar területekről ide özönlő ukrán, román, szlovák fiataloknak nem volt szállása, éheztek, ezért sokan jelentkeztek hunyadistának az éhezés elől. Zalaegerszegen soroztak. A magyar kiképzők durvábbak voltak velünk szembe, mint kint a német tisztek. Kiszállításunkkor ötszázan lehettünk, vagy többen a szerelvényen. Többnyire német ruhát kaptunk már, de voltak civil ruhában lévők is, akiknek azt mondták, kint majd kapnak egyenruhát. Zalaegerszegről indultunk Szombathely-Körmend-Szentgotthárd útvonalon. Útközben a lovakat és egyéb állatokat is szállító szerelvényen eltört egy ló lába. Jelentkeztem a ló lelövése után annak az eltemetésére, ezért egy következő vonattal mentünk tovább. Szentgotthárd előtt már csak a szétlőtt szerelvénynek a sínekről ledöntött vagonjait láttam és magammal vittem egy elhagyott katonasapkát. Két féle hunyadista divízió volt. Én páncélelhárítós lettem a bátyámmal. A magyarok a fegyelemre, hazafiságra ösztönöztek, a németek csak a harcászattal foglalkoztak. A németek kivégeztek közülünk öt főt, akik házakhoz bementek, ott elvettek dolgokat, főleg élelmet. A gotthárdi támadás helyszínéről elvitt sapkában kint vettem észre, hogy emberi agy maradványai voltak benne. Az amerikaiak a repülőn foszforos világító lövedékkel lőtték az embereket, és rettentő sebesüléseket okoztak, mondták a szemtanuk. Kint Hannoverbe, majd Hamburgba kerültünk. Angolok ellen lettünk bevetve, lefegyvereztek minket és a falhoz állítottak kivégzésre. Egy bajtársunk beszélt angolul, és meggyőzte őket, hogy nem SS katonák vagyunk. Ekkor összetereltek és Belgiumba vittek minket, ahonnan 1946-ban tértem haza. Nagyon sok bajtársam maradt a fronton. Volt, hogy egy támadásban 25-en is meghaltak közülünk.”
Németh Ferenc levele Bajánsenyéről:
„Mint Körmenden dolgozó vasutas, vonatvezetői beosztásban, engem vezényeltek a
zalaegerszegi vasútállomáson összeállított vonatszerelvény továbbítására forgalmi szinten.
Előzménye: esős, borult reggel indultunk Zalalövőn át Körmend állomásig. Majd onnan tovább, és Csákánydoroszló állomáson töltöttünk egy éjszakát, vagyis itt már megmutatkozott a szabotázs, a másnapi tragédia előkészítése. Az éjszakai csendet a felkelő nap, a derült ég váltotta fel, ami kedvezett a légitámadás végrehajtásának, az előre kitervelt módon és időben. Vonatunk személyzete: egy mozdonyvezető, három vonatfékező és természetesen két fő mozdonyszemélyzetből állott.
Végül engedélyt kaptunk a csákányi indulásra, haladva a célállomás, Szentgotthárd felé. Alsórönökön az ott éjszakázó német mozdony személyzetével a vonatunk elejére járt, így kettő mozdony továbbította. Ki kell emelni azt a tényt, ha az említett mozdony nem jár elénk, akkor én e sorokat nem írhatnám meg, és az eltelt hosszú évek tradíciója teljesen a múlt homályában elveszne, semmivé válna.
Máriaújfalu határában kettő vörös orrú angol vadászgép (Lightning) jobboldalról megkezdte géppuskasorozatát. Első volt a mozdonyok célpontja; a német személyzet a mozdonnyal együtt a halál, megsemmisülés sorsára jutott. Utána következtünk mi, én is a mozdonyon utaztam. A mellettem dolgozó mozdonyvezető karját átlőtték. A lassuló vonatról a fűtővel együtt leugrottunk, vagy leestünk, és a pálya melletti hajdinaföld bakhátas barázdáiban hasalva láttuk az ott futkosó fiatalok menekvését és kiáltásait.”
Németh Ferenc emlékezik arra, hogy Csákánydoroszlón Dömötör, Alsórönökön Kutszegi nevű volt az állomásvezető. Nem tudja viszont a stressz miatt, hogy miként kerültek be a szentgotthárdi állomásra.
Bukovecz Józsefet húsz évesen érte gyomorlövés és a kórházban elvérzett. Orvostanhallgató volt. Édesapja a hatvanas évek legvégén jött el, az akkor még Jugoszláviából, (ma Szlovénia), meglátogatni a máig is gondozott sírt. Azt mondta, a fiát elvitték, mint volt leventét, de nem akart önként hunyadista lenni.14
Kovács Zoltán András – Számvéber Norbert: A Waffen SS Magyarországon c. könyvében találunk megbízható adatokat a szentgotthárdi repülőgép-támadásról: „Az Egyesült államok szárazföldi hadereje USAAF magyar légtérben is tevékenykedő, az olaszországi repülőterekről felszálló 15. légihadsereg repülőgépei intenzív harci hadjáratot folytattak a bécsi ipari medence és az észak-nyugat magyarországi vasúti csomópont ellen.
December 11-én a Pozsonyt támadó 451. bombázó csoportot a vadászkíséreten túl időjárás- és célfelderítő gépek is követték, hogy az átrepülést kihasználva, közeli felvételeket készítsenek a következő támadás során bombázó magyarországi objektumokról. A 336. felderítő század P-38 L típusú repülőgépei dél körül mélyrepülésben támadták meg a „Hunyadi” hadosztály vonatát Rátót és Szentgotthárd között. A támadás során 29 fő meghalt és további hetven fő megsebesült.”15
Szentgotthárdon az Iskolaszanatórium 1944 végére hadikórházzá alakították át. (Marosvásárhelyről az 558. sz. hadikórház, budakesziről a József főherceg szanatórium települt ide.) December 11-én e korházba szállították a légitámadás halottjait és sebesültjeit. A kórház pontos listát vezetett az ott elhunyt katonai személyekről. A kimutatás az elhunytak közül 44 főt jelöl hunyadistának. A ma is élő szemtanú (Hanzsek Vilmosné) elmondta, hogy a konyhán dolgozó B-nét irányították a hullaházba, hogy két katona segítségével szedjék szét az egymásra rakott halottakat, és B-né írja fel az adatokat, amelyek így megmaradtak az utókornak.16
1944 december 11-én elhunyt 43 fő. Tizenkettedike és tizennyolcadika között még kilenc fő, akiknél a halál okát is közölték (elvérzés, haslövés stb.). Egy idős őrmester, (valószínű kiképző), sebesülését követően 1945 március 30-án hunyt el, de már tbc-ben. Nyomon követhető, hogy nem hunyadistának jegyzett személyek is meghaltak a légitámadásban december 11-én, hiszen akik még magyar katonaruhában vagy civilben voltak, és még nem kaptak új igazolványt, azokat nem hunyadistaként vették számba. Példa erre N. Sándor és ikertestvére N. Szilárd Miskolcról, akik 17 évesként haltak meg. Szilárd hunyadista volt, Sándort viszont nem sorolták közé, mert még civilben volt. A légitámadás következtében összesen 52-en haltak meg. 17
Hogy ténylegesen hányan sebesültek meg? A vonalparancsnokság jelentése alapján hetven fő. Tény, hogy a kórház melletti selyemszövő gyár emeleti irodáit is átrendezték korháznak, és a gyárban dolgozókból vittek fel ápolónőnek hölgyeket. A sebesültek közül egy Ungvár melletti férfi feleségül vette az egyik ápolónőt, és Szentgotthárdon maradt.
A december 11-én megtámadott vonaton voltak szentgotthárdi hunyadista fiatalok is. Zömében hazatértek Egy-két év múlva zömük hazatért, de ezután tartva az üldöztetéstől, nyugatra távoztak.
Az elhunytakat három nap múlva temették el egyszerre, a temető szélén lévő parcellába. A szertartást három pap celebrálta, amelyen nagyon sokan vettek részt rajta szentgotthárdiak és a környékbeliek közül.
Berta Ferenc, aki elhunyt bajtársainak szeretne emléket állítani Szentgotthárdon, több mindent mond még. Szerinte sok társának menekülési útvonal volt a hunyadisták közé lépni. Szerencsének tekinti, hogy a magyarok nen engedték meg, hogy a vércsoportot a katonákra tetoválják. Amikor hazajött, a szomszédja beárulta, hogy hunyadistának jelentkezett. A szovjet katonák levetkőztették és átvizsgálták. Másodszor menekült meg. „Ezért élek, - mondja, és tovább fűzi a történetét. - A volt bajtársaim közül nagyon sokan letagadták, szinte még a mai napig is, hogy hunyadisták voltak. Megkerestem Székesfehérváron egy volt parancsnokomat. Becsengettem. Amikor a kijövő hölgy megkérdezte, miért keresem, letagadta a férjét, pedig ott volt a csengő felett a neve. Amikor Belgiumból hazahoztak, a bátyám nem jött velünk, ott maradt. A hadifoglyokat szállító vonat tovább ment Zalaegerszegen, egy barátommal kiugrottunk a mozgó vonatból, és elkerültük az újabb, most már keleti hadifogságot. 1948-ban Szentgotthárd felé átszöktem a határon, és Fehringbe mentem, ahonnan tovább segítettek menni az orosz zónán át. Mindig német-magyar állampolgár voltam, most is, de többet élek Zalaegerszegen, mint a Feketeerdőben, ahol a családom él.”
Cs.K-né ezt mondja: A nagybácsim halála előtt magához hívta a családot, és elmondta titkát, ő hunyadista SS katona volt, de soha senkinek nem vallotta be, nehogy baja származzon belőle.
A szentgotthárdi szájhagyomány szerint elárulták a vonatot. A mozdonyon szolgálatot teljesítő Németh Ferenc is erre hivatkozik, mert szerinte miért éjszakáztatták a vonatszerelvényt Csákánydoroszlón, majd szép tiszta időben indították útnak, ahol kitűnő célpontnak bizonyultak a nem is keresgélő, hanem egyből mélyen repülő, semmitől sem tartó két halált osztó amerikai repülőgép számára. ( A jövőben talán még előkerülő hivatalos katonai jelentés remélhetőleg eloszlatja az árulás feltételezését!)
Amikor szemtanukat kerestem, zavar támadt a dátum körül. Később kiderült, hogy volt más alkalom is, amikor amerikai repülők megtámadták a Szentgotthárdra tartó szerelvényt, de az nem katonákat, hanem civileket szállított. Sok halottja volt annak a légitámadásnak is. Főleg helybeliek, és a környéken lakók, de áldozat lett három ápolónő és egy írnok is, akiket a kórházba küldtek dolgozni Budapestről.18 Az e vonaton utazók közül is élnek még néhányan, vagy a hozzátartozók emlékeznek a történtekre.
Szentgotthárdon sokan keverték a hunyadisták és leventék meghatározását, illetve nem volt világos a kettő közötti különbség. Egykori leventék visszaemlékezéseit olvasva, 19 más egykori leventékkel beszélgetve érthetővé válik ez a zavar. Sok toborzott, vagy összefogdosott leventét, vagy hazájáért lelkesedőt kivittek Németországba. Ott sokakat német egyenruhába öltöztetve SS növendékként, katonai törvények szerint osztották SS alakulatok mellé, vagy állították a hunyadistákhoz. Orvosi vizsgálaton estek át, katonai igazolványt kaptak. Letenyei István volt levente írta: „Az elhurcoltak egy része az 1. SS „Hunyadi János” önkéntes páncélgránátos hadosztályba és a „Szent László”gyaloghadosztályba került. Más részüket a Rába-vonal erődítési munkálataira vezényelték. Többségük azonban Németországba került, ahol lebombázott vasutak és repülőterek helyreállításán dolgoztak. Ezek a fiatalok csak a háború után hónapokkal, vagy évekkel később kerültek haza, amerikai, angol, francia és szovjet hadifogságból. 20
A Szentgotthárdi Hadikórházban a hunyadistákkal együtt 131-en haltak meg. Közülük 6 főnek nem jelölték meg a katonai rendfokozatát. Az elhunytak közül 27 fő nem harctéri sebesülés, hanem tbc áldozata lett. Valamennyien katonai rendfokozattal rendelkeztek. 21 főnél a halál végső oka valamilyen szövődmény volt, és 8 elhunytnál nem jelezték a halál okát.21
A második légitámadáskor megölt civileket is a katonai parcellába temettette Szentgotthárd akkori vezetése, hősöknek tekintve Őket.
A szentgotthárdi temetőben egy megemlékező sírkövet szeretnénk létre hozni. Lehetne egy emlékoszlop vagy méltó sírkő, amely a Szentgotthárdon és közvetlen környékén elhunyt 131 katonának állítana emléket.
Felhasznált irodalom:
- Kovács András Zoltán – SZÁMVÉBER Norbert: A Waffen SS Magyarországon 2001 430. old.
- Kovarc Emil (1899-1946) Tárca nélküli miniszter a nemzet totális mozgósítására és harcba állítására.
- Hadtörténeti Levéltár(HL HM 82.210 eln. 10-1944 . sz. 1. old.
- KOVÁCS-SZÁMVÉBER: i. m.; G.-Payer Endre: A „Hunyadi” hadosztályok története. In: Hadtörténeti Közlemények 1996/1 157-159. old.
- G. PAYER: i. m. 159. old.
- B. Béla visszaemlékező: Adalékok a „Hunyadi” SS-páncélgránátos hadosztály történetéhez. In: Militaria, 16. sz. 556-561. old. Bp., 1996. Történelmi Hagyományőrző Alapítvány.
- KOVÁCS-SZÁMVÉBER: i. m. G: PAYER: i. m. 157-159.old.
- Visszaemlékezők személyes véleménye.
- B. Béla: i. m. 556.old.
- KOVÁCS-SZÁMVÉBER: i. m. 441-447. old. és volt hunyadisták visszaemlékezései.
- B. Béla: i. m. 557.old.
- Lásd Hadtörténeti Levéltár (HL)Központi Szállításvezetőség (KSzV) napló 3. doboz 4325. sz. fólió.
- Németh Ferenc vonatvezető, szemtanú.
- A szerző visszaemlékezése.
- KOVÁCS-SZÁMVÉBER i.m. 436. old. A 103. sz. vonatparancsnokság jelentése az 1338 sz. vonatról. In: HL KSzV napló 3. doboz, 4293. sz. fólió.
- HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó Iroda által kidolgozott névlista kimutatása a Szentgotthárdon elhunyt magyar katonákról. A rendelkezésre álló adatbázis: Bús János – Szabó Péter szerkesztésében megjelent Béke Poraikra ll. dokumentum emlékkönyv. Az adatbázis létrehozása során feldolgozott források a Központi Irattár veszteségi kartonjai, temetőkataszter-lapjai, veszteségi okmánygyűjtői, 1948-as vármegyei jelentései, valamint a Hadtörténeti Levéltár veszteségi osztályának adatai és Honvédségi Közlönyök 1939-es, 1940-es hősi halált haltakat név szerint felsoroló számai.
- HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó Iroda által kidolgozott névlista kimutatása a Szentgotthárdon elhunyt magyar katonákról.
- M-né elmondása, akinek bátyja a civileket szállító vonaton halt meg.
- B.Béla: i.m.
- LETENYEI István: Németországba hurcolt leventék voltunk. 2005. Visszaemlékezés. Levente és hadifogoly történetek. 22.old.
- HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó Iroda által kidolgozott névlista kimutatása a Szentgotthárdon elhunyt magyar katonákról:
Függelék
Az 1944 december 11ei szentgotthárdi légitámadás ismert áldozatai:
Antal Gyula Magyar Károly
Batta István Molnár Kálmán
Benczik András Murányi József
Bevall Tibor Nagy András
Biró József Nagy József
Budai Benjamin Nagy Lajos 1923
Bukovecz József Nagy Lajos 1925
Csatári Lajos Nagy Sándor
Csirszka Ferenc Nagy Szilárd
Dezső István Németh János
Fekete János Orgyán Elemér
Fülöp István Papp Imre
Gali László Péter Ferenc
Henczik András Posta Sándor
Hornok Ferenc Réthy Andor
Jámbor József Schneidler Mihály
Kiss Ferenc Sebestyén Mózes
Kocsárd József Simon Lajos
Kotroczó Károly Szentgáli László
Kovács Gergely Tóth Márton
Kovács Imre Tőkés István
Kovács János Verbics László
Kovácsovics György Zártók Sándor
Kozma Gyula Zeigler Ede
Kőrössy Rezső Zsedényi Előd
Laska Péter Zsédely József
Lukács Vilmos