Áprilisi szél

Aprókat reccsen az ajtó,
belekap, rázza a szél,
betörne, felkapná hangod,
de nem tudja mit remél,
messze vitt el már a tél.

Fúj, tekereg, zúg a harang,
hangját a szél falra veri.
Halld, leírom mi történik,
ahogy látnád eredeti,
hósziromágy betemeti.

Tombol a szél, karmester Ő,
amerre dühöng, dúl a harc:
fák roppannak, eresz szakad.
Nem tudhatom, hogy meddig tart,
mi lesz végül a hadisarc.

Aprókat reccsen az ajtó,
még van felettünk fedél.
Hallom a hangod, őrizem,
óvom, mert a szívemben él,
s emléked nekem hagyta a tél.

Eláll a vihar, ereje
a zápor falába mered.
A magány álompárjaként
én megágyazom puha helyed.
foglald el, legyél a szeretet!